Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - Egy nezsideri torony tulajdonosa: A budai Wolfgang Hiller (1548). Adalékok a 16. századi magyar hivatalnokréteg történetéhez
Egy nezsideri torony tulajdonosa: A budai Wolfgang Hiller (1548) 777 zonyosak lehetünk, hogy Wolfgang nem volt budai patrícius. Talán valamelyik kézműves, vagy jelentéktelenebb kereskedő családból származott. Egyetemi tanulmányai is arról tanúskodnak, hogy nem patríciusnak volt a fia. A magyar főváros leggazdagabb családjainak fiai gyakran mentek külföldi egyetemekre, de közülük csak az szerzett bakkalaureátusi és magasabb fokozatot, akit szellemi pályára küldtek. Ebben az esetben azonban a bakkalaureusnak vagy magisternek szinte mindig ott voltak fivérei, akik ugyan látogatták az egyetemet, fokozatot azonban nem szereztek.14 Wolfgang Hillernek nincs testvére, aki bármely egyetemre beiratkozott volna, így ez és a fent említett szempontok alapján megállapítható, hogy ő nem gazdag családból származott. Ha tehát az ö későbbi életpályáját akarjuk megérteni, akkor az egyetemi tanulmányaival kell foglalkoznunk. Ismert, hogy a középkori Magyarországon legalább három egyetemet alapítottak, de úgy tűnik e három közül (Pécs 1367, Óbuda 1395 és Pozsony 1465) egyik sem élte túl alapítóját.15 Ezzel szemben igen sok magyar diák ment külföldi egyetemekre, a középkor végén leginkább Bécsbe vagy Krakkóba, de csak nagyon kevesen értek el egyetemi fokozatot. Ezek a diákok látszólag csak a külföldet akarták látni. A magyar királyi hatóságokon és törvényszékeken csak kevés egyetemen képzett személyre, de sok úgynevezett litteratas-ra, magyarul deákra volt szükség. A Htteratus fogalma a középkor végén olyan férfit takart, aki az ország valamely iskolájában artes liberales-t, majd latin oklevelek készítését tanulta. Minthogy az oklevelek révén jogi címre tehetett szert, ki kellett ismernie magát a magyar szokásjogban és a hazai jog szakemberévé kellett válnia.16 Azon személyeket kivéve, akik leginkább a diplomáciában tevékenykedtek Magyarországon, szinte csak az egyháznak volt szüksége egyetemen képzett férfiakra, akik az egyházi bíráskodásban és az iskolákban foglalatoskodhattak. Hiller valószínűleg egyházi pályára készült és megfelelő egyházi javadalomra akart szert tenni, mint ahogyan őelőtte sok budai és pesti polgár fia, akik egyetemen tanultak, ilyenhez hozzájutottak. Példaként említhető Hiller egyik bécsi egyetemi társa is, a budai Bozorád Gergely, aki a pozsonyi társaskáptalan kanonokja lett.17 Hillerről azonban nem tudjuk, hogy valaha kapott-e egyházi javadalmat. Valószínűleg az ő esetében tekintetbe kell vennünk a reformáció hatását, és feltételezhetjük, hogy laikus maradt. Amennyiben nem lett klerikus, Hiller számára kézenfekvő kellett legyen, hogy valamely királyi hatóságnál keressen állást. Mint láttuk, valóban állást is kapott a pénzügyi közigazgatásban. Nem véletlen, hiszen a pénzügyi hivatalnok számára nem volt fontos literátus képzettséggel rendelkezni, vagyis ismerni a magyar jogot. Pénzügyi hivatalnokként viszont Hiller is tagja lett a magyar hivatalnok rétegnek. Erről a rétegről szólnunk kell néhány szót. A középkor végén a magyar fővárosban sok hivatalnok élt. A királyi kancelláriának és törvényszékeknek nagyszámú, iskolázott személyzete volt. A királyi kincstartó alá rendelt pénzügyi hivatal is meglehetősen nagyszámban foglalkoztatott hivatalnokokat, így a budai központi kincstárban, valamint az alárendelt pénzügyi szerveknél, tehát a harmincad szedőknél, a pénzverdéknél, bányáknál, sókamaráknál. Ehhez a hivatalnok réteghez kell sorolnunk azokat az ügyvédeket is, akik a 14 KUBINYI 1968a. 208-209. p. 15 BÓNIS 1966. 1-5 p. Az óbudai (Velus Buda) egyetem alapításáról Id. MÁLYUSZ 1966. 1344-1345. p. 16 GERÉZDI 1962a. 37. p. A literátusokról átfogó irodalmunk van. Vü. K.UBINYI 1968a 209 p. 25. j. Az én literátusokról vallott véleményemet Id. uo. 209-213. p. 17 Schrauf 1902. 175. p. Bozorád kanonokságáról: ORTVAY 1894-1903. III. 292. p.
