Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - Pesti Gábor családi összeköttetései
758 Arcok a középkori Budáról jegyzi, hogy ha Márknak és Annának leszármazottai kihalnának, akkor a ház nem szállhat idegenre, hanem csupán az ő saját „generatio”-jára. Buzdítja továbbá vejét, Mizsér Márkot mint „legkedvesebb fiát”, hogy tisztességesen és békésen bánjon az ő „genealógiaijával és „consanguineitas”-ával. A legérdekesebb - és számunkra a legfontosabb - végrendeleti intézkedés azonban a következő: ha valaki az ő „genealógiaija és „consanguineitas”-a közül meg akarná támadni a végrendeletet, fizessen le a fenti okok (az adósságok és építkezés) miatt Mizsér Márknak és feleségének 900 Ft-ot, és akkor birtokba veheti a házat. Ez a kikötés világosan mutatja, hogy generatio, genealógia és consanguineitason Mizsér nem valami oldalági vagy más rokonságot, hanem saját leszármazottait értette. A Buda városi jog (amely Pesten javarészt érvényesült), valamint a tárnoki jog - ami viszont Pestet mint tárnoki várost teljes mértékben kötötte - alapján csak a leszármazottak támadhatták meg a végrendeletet. A város nem ismerte az ági örökösödést. A polgár vagy felesége halála után javai az életben maradt házastársra és gyermekeikre szálltak, akik között - nemre való tekintet nélkül - egyenlő arányban kellett felosztani. (A feleség a gyermekekkel egyenlő részt kapott.) A végrendelkezési jog kötetlen volt ugyan, de a házastárs ellentmondhatott.7 Mindez azt mutatja, hogy Mizsémek nem lehetett oka tartani attól, hogy eredményesen megtámadhatják a végrendeletet az oldalági rokonok. Egyedül saját leszármazottai támaszthattak igényt örökségére, bár a végrendelettel szemben nem sok reménnyel. Mizsér azonban nem bízott meg az egyszerű hagyományozásban, hanem veje biztosítására kikötötte, hogy az adósságösszeg lefizetése fejében „genealógiá”-ja birtokba veheti a házat. Ki lehetett azonban az Mizsér Mihály leszármazottai közül, akitől elvárható volt, hogy megtámadja, és eredményesen támadja meg a végrendeletet? Itt meg kell jegyeznünk, hogy nem Anna az egyetlen leánya és Mizsér-Götth Márk az egyetlen veje Mihálynak, mert a záradékban a végrendelet végrehajtójául vejét, Mizsér Balázst, a pesti hajósmesterek bíráját, valamint annak feleségét, az ő leányát, Erzsébetet bízza meg. A budai jog a végrendelet végrehajtójának elég nagy hatáskört biztosít,8 mert neki kell érvényt szerezni az elhunyt akaratának. Mizsér Balázs ezek szerint nem lehetett az a leszármazott (ill. annak felesége), akinek igényétől félni lehetett, hiszen épp az ő feladata volt megvédeni a végrendelet érvényét. Mizsér Balázst valószínűleg már előzőleg kielégítették, amire a szövegből is következtethetünk. Igaz, Mizsér Márkkal kapcsolatban jegyzi meg, de nyilván Balázs esetében is ez történt: a házasságkötés alkalmával vejének és leányának adott dolgokat (ingatlanokat?) említ. Az 1537-es oklevélben említett három Mizséren kívül csak Gábort (és nővérét, Margitot) ismerjük, ezért úgy véljük, Mihály őreájuk utalt. Margit férje, Thorday János ugyanis ekkormint látni fogjuk - a legkeresettebb budai ügyvédek közé tartozott, akitől várhatták, hogy megtámadja Mizsér végakaratát, és a pert meg is nyeri. Thorday - elsősorban a főbb bíróságok előtt - befolyásos embernek számított, és ezért vele szemben megbízható támaszról kellett gondoskodni. Mizsér Balázs állásánál fogva is alkalmasnak látszott erre a szerepre. A pesti hajósmesterek céhe ugyanis nem tartozott a helyi tanács joghatósága alá. A hajósmesterek elvileg a budai várnak szolgálatot teljesítő királyi conditionariusok voltak, akik felett a budavári vámagy, illetve udvarbíró gyakorolta a joghatóságot.9 A céh élén álló bíró (a városi tanács alá tartozó céhek élén céhmestereket találunk) ezért csak olyasvalaki lehetett, aki a budai vár elöljáróinak bizal7 MOLLAY 1959. 163. p. 313. §.;Kovachich 1803. 226. és 228. p. (CXXXI ésCXXXIII. caput.) 8 MOLLAY 1959. 161-162. p. 309. §. 9 KUBINY1 1964b. 104-106. p.; Kubinyi 1964c. 78. p.
