Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A Pemfflingerek Bécsben és Budán. Adatok a két főváros polgárságának középkor végi gazdasági és családi összeköttetéseihez
748 Arcok a középkori Budáról nyitható, hogy Hans Puchler budai tanácstag volt vagy tagja volt az ottani tanácsosi rétegnek: Bécs városa 1486-ban éppen Hans Pemfflinger közvetítésével veronai vörös posztót vásárolt Budán Puchlertól.50 Ő azonban udvari szállító is volt. Ezek a kereskedők egymással kivétel nélkül gazdasági kapcsolatban álltak.51 Pénzügyi hivatalnokokként vagy előkelő szállítókként kapcsolatuk volt a kincstárral. Úgy tűnik német posztót vittek Bécsen át Magyarországra és Bécsbe szállítottak itáliai árukat (posztót és bort). A király kereskedelempolitikája kedvezett ennek a fejlődésnek.52 Hans Pemfflinger tevékenysége is beleillik ebbe a keretbe. Már említettük kapcsolatait Ebendorfferrel és Puchlerrel, de ő maga is mért ki Bécsben malváziát és muskotályt.53 Úgy tűnik, az itáliai kereskedelemben is tevékenykedett. 1489 körül Karintiában németek 200 aranyforint értékben vettek el tőle árukat.54 Bécsi kapcsolatait a király halála csak átmenetileg szüntette meg.55 Eddig Hans, úgy tűnik, nem szentelte magát a várospolitikának. Bár mint circumspectus a tanácsosi réteghez tartozott, még sincs adat, amely őt a budai tanács tagjaként említené. Először 1491. január 20-án említik meg. A budai városi tanács előtt Andreas Voglweider 800 aranyforint kölcsönt vesz fel az egyik városi esküdttől, a prüdem et circumspectus Hans Pemfflingertől, valamint annak feleségétől Ursulától, és ezért háza után évi 40 aranyforint házbér fizetésére vállal kötelezettséget. Az oklevelet Hans Arnolt tanácstag relatiójára állították ki.56 Pemfflinger tehát már tanácstagként megkapta azt a prüdemi címet, ami csak a város bíróját illette meg, ez pedig jelzi az ő befolyását, hacsak nem 1485-ben, amely évből nem tudjuk a bíró nevét, ő maga nem volt a bíró. Első felesége, Barbara 1491 után már nem élt. A következő majdnem két évtizedben vitathatatlanul Pemfflinger a budai németek feje. 1491 és 1509 között két alkalmat kivéve minden második évben őt választották a magyar főváros bírójává. A kivételek is érdekesek: 1503-ban a már említett Matthias Harbert, 1507-ben az ő fiát, Hans Harbert leg A 7, MOL DF 254980.]. Egy budai városi tanácsi oklevél ugyanebből az évből viszont Nikolaus Malosas városi tanácsost és Hans Puchler polgárt nevezi meg(ld. lejjebb, 50. j.) Philipp Zaychner polgár végrendeleti végrehajtójának. Észt. kpt. m. lt. Lad. 25. fasc. 3 . nr. 21. [MÓL DF 236393 .]. Ebendorffer harminc éven át megszakítás nélkül tagja volt a magyar főváros tanácsának (1475-1504, Zágr. Érs. Lt. Priv. 40. [MÓL DF 252008.] - QuGSt Wien II/4. 5786, sz.). Úgy tűnik az itáliai árukkal való kereskedelemre specializálódott. A királyi udvarnak is szállított malváziai bort. (1494-1495: Engel 1797-98. I. 83., 172. p.) 50 WStLA OKA Rechnungen 1/47. fol. 25., 34.; Mayer 1909. 150. p. Nürnbergi posztóval is kereskedett vő. Kubinyi 1959a. 114. p., 101. j. 51 Bizonyára nem véletlen, hogy az 1504-es okleveleket (ld. fent, 31. j.) éppen Hans Arnolt, Nikolaus Ebendorffer és Ruprecht Haller pecsételte le. 52 QGSt Wien II/2. 767. sz. 53 WStLA OKA Rechnungen 1/47. fol. 8.; 1/49. fol. 10. 54 A pozsonyi harmincad vámszedőnek kell az utasítás szerint „Johanni Pemflynger ...pro revisione et recompensa illius damni. quod idem in Carinthia ab alemanis . perpessus extitit. ducentos florenos auri in illa trice sima nostra Posoniensi de rebus et mercibus per eundem aut homines et familiäres suos deferendis... successive defalcarifacéré. MOL DL 19529. 55 Ld. fent, 23. és 31. j. 56 Észt. kpt. m. lt. Lad. 64. fasc. 2. nr. 3. [MÓL DF 238181.]. Andreas Voglweider az említett Leonhart egyik unokaöccse volt, Leonhart fivérének, Sebastiannak a fia (WStLA Gb. 1/35. föl. 67-67v.) Leonhart halála után az unokaöccs, az ifjabb Sebastian lett a végrendelet végrehajtója. Nagybátyja adósságát neki kellett megfizetni, ezért annak budai házát 1300 aranyforintért eladta fivérének Andreasnak (1491. január 13. Észt. kpt. o. lt. Capsa 13. fasc. 7. nr. 2. MÓL DF 208831.]). Ezért állíttatta ki Andreas Vogelweider hét nappal később a kölcsönről szóló oklevelet.
