Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetései tükrében a 13. századtól a 15. század második feléig
A budai német patriciátus társadalmi helyzete... 477 Hogy ennek a kétségkívül nem a leghelyesebb helyzetnek része volt-e abban, hogy I. Lajos Szepesi Jakab személyében az országbírót bízta meg a „iudex universarum civitatum” feladatkörének ellátásával, azt nem tudjuk.166 Ulving ispán fiát úgy hívták, mint nagybátyját, Lászlónak. Ez a német patríciuscsalád, amely már a kápolnaalapítással is kimutatta a magyar szentek iránti tiszteletét, gyermekei névadásakor sem mellőzte el. Lászlóról 1395-ben maradt adat. Eszerint felesége, Kratzer Frigyes leánya, Anna nemesasszony 3500 aranyforintért eladta apai házát. Van egy kiskorú fia is.167 A Kratzerek is a város vezető patríciusai közé tartoztak, és vagyonukra jó fényt vet házuk ára. Csak igen kevés ilyen drága házról maradt adatunk.168 169 Az adat alapján azonban másra is következtethetünk. Erre Mályusz Elemér hívta fel a figyelmet kandidátusi értekezésem opponensi véleményében. Feltette a kérdést: Ulving veje Miklós miért vette fel apósa nevét, felesége pedig, amikor bevonult az Ulving-házba, miért mondott le a Kratzer-házról? Idézem Mályusz válaszát: „Apósa nevének felvételével jelezni akarta, hogy az Ulving-vagyon, elsősorban a ház birtokába lépett, s ezzel részese lett bizonyos előjogoknak, birtokosa előkelő társadalmi helyzetnek, tanácstagságnak, házhoz kapcsolódó ktilönjogoknak. Az Ulving-ház a város központjában, szemben a plébániatemplommal volt. A Chratzer-ház, magas vételára ellenére, nem rendelkezett ily értékkel.166 Teljes mértékben egyetértek Mályusz ezen megállapításával. Hozzátenném, hogy Budán - ahogy más alkalommal kimutattuk - amúgy is szokás volt, hogy a vő - amennyiben apósa örökösévé lett - felvette apósa nevét,170 erre az Ulving család példája a legelső. Hogy Nagel Ulving családja valóban a városalapítók közé tartozott-e, vagy ők is örökölték házukat és ezzel az alapítóknak járó jogokat, azt sajnos nem tudjuk. Ulving Lászlóról és kiskorú fiáról nem hallunk többet. Ez a magát már nemesnek nevező polgárcsalád valószínűleg kihalt a 15. század kezdetére. Valószínű ugyanis, hogy az a Petrus Wulfingus de villa canis, aki 1398-ban szerepel, nem ebből a családból származik, hanem Dunajeci Péter Ulving (II.) ispán másik féltestvére, akinek eredeti neve (Hunsdorfi, valójában Hundsdorfi), a villa canis fordítása. Lehet, hogy az Ulving család 1395-1398 között kihalt, és így ő örökölte a vagyont, természetesen - legalábbis ideiglenesen - felvéve nagyapja nevét.171 Loránd ispán és családja Az eddigi családok között összeházasodásokra maradtak adatok, ez viszont hiányzik Loránd ispán esetében, aki pedig szintén hozzátartozott a város leghosszabb ideig egyfolytában és legtöbbször tanácstagságot viselt személyeihez. Loránd ispán 1330-ban tűnik fel először. Testvérével, Lászlóval együtt szőlőbirtokos Buda mellett a nádori határban. Tanácstagságára az első adat 1337-ből való, de tanácstag az 1339-es, 1341 -es, 1342-es, 1345-ös bírói évben is. Ő lesz a rektor-166 BERTÉNYI é. n. 63. p. skk.; BertÉNYI 1970. 14-20. p. más indokolást keres Szepesi kinevezésére. 167 ZsO I. 4196. sz. 168 Vő. GereVICH 1950. 158. p. Az ifjabb Ulving, Miklós fia és László apja utoljára 1391-ben szerepel, háza a Boldogasszony-plébániatemplommal szemben állott. Ezt a házat a szomszéd ház eladásával kapcsolatban említik. ZsO I. 1921. sz. Nem az Ulving-házat adták el akkor! A háztulajdonos sem Ulving fia Miklós, hanem Miklós fia Ulving. Gerevich előbb idézett helyén Rupp Jakabot követte, aki eltévesztette a nevet. RUPP 1868. 155. p A Kratzerekre Id. alább, 220-221. j. 169 1970. március 9-én felolvasott opponensi véleménye. 170 KUBINYI 1966. 230-232. p. 171 MÓL DL 60482. [BTOE I1I/1. 132-133. p ] Az Ulving család vagyona a 15. század közepén - legalábbis részben - a nőágon tőlük származó Somi család kezére jutott. ZOLNAY 1964. 381., 387. p.