Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)

Arcok a középkori Budáról - A Pemfflingerek Bécsben és Budán. Adatok a két főváros polgárságának középkor végi gazdasági és családi összeköttetéseihez

A Pemfflingerek Bécsben és Budán 745 van, tehát legfeljebb 25-30 km-re Pemfflingtől.11 Ez az adat is azt mutatja, mint a régebbi ha­gyomány, hogy a család nemesi eredetű volt.12 Tagjai mégis városi polgárként próbáltak sze­rencsét. Valószínűleg először Regensburgba mentek, majd a Duna vonalán Bécsbe illetve Budára költöztek. A család első tagja, aki bizonyos befolyásra szert tudott tenni, Bécsben Christoph Pemfflinger volt. Már az „osztrák ököljog” (Österreichisches Faustrecht) idején császárhü pol­gárként lépett elő.13 1460-ban őt és a szintén császári Niklas Teschlert a bécsi Stubenviertel fő­embereivé nevezték ki.14 1461-ben egy oklevél megpecsételőjeként fordul elő.15 A Mátyás királlyal folytatott küz­delmek idején Pemfflinger, Teschler és más gazdag polgárok a magyar pártiakhoz tartoztak és Bécs város átadásakor is a király oldalán játszottak szerepet.16 Teschlert Mátyás városi ügyvéd­dé nevezte ki,17 Pemfflingert pedig a város bírójává.18 Ez utóbbi később városi tanácsos lett és úgy tűnik haláláig az maradt.19 1490. július 27. és november 12. között halt meg.20 Élete utolsó évében a város telekkönyveinek kezelője volt.21 Úgy tűnik, hogy az 1490-es uralkodóváltás neki nemigen ártott.22 Bár Miksa király Christoph unokafivérének, Hansnak házát, amely a régi húspiac mögött állt, 1490. október 1-én23 lefoglalta, Christoph október 23-án ismét tanácstag­ként tevékenykedett.24 Christoph háromszor nősült. Első felesége, még 1474 előtt, Oswald Weinperger bécsi pol­gárözvegye, Ursula volt.25 Másodszor a nemes Balthasar Schifer, bécsi polgár lányát, Dorotheát vette feleségül. Ebből a házasságából származott az apjuk halálakor élő négy gyermek: Margret, Wolfgang Sniczinger felesége és a még kiskorú Georg, Rudolf és Barbara.26 Schifer befolyásos 11 Matrikel II. 258. p., [valamint a kötethez készült] mutató 168. p. 12 Az erdélyi történészek is említik a család nemességét, így Fabritius (Fabritius 1975. 5. p.), vagy Gooss (Gooss 1940. 384-385. p.), aki Márkusnál hangsúlyozza „sein Standesbewußtsein als Adeliger” „Diese Standeszugehörigkeit vor allem hat ihm die Wege zum Antritt seiner beamtlichen Lautbahn ... geöffnet” Ez így ugyan nem egészen helytálló, mindenesetre a család nemességét mégis Magyarországon ismerték el. A család tagjait Bécsben is többnyire az „edle” szóval jelölték: így a későbbi városbírót Christophot 1478-tól (QuGSt Wien 11/3. 4677a., 4768., 4932., 5105. stb. sz.) vagy budai unokaöccsét, Hansot (uo. 5221 stb.). 13 Schalk 1919.426. p. 14 PERGER 1967-69. 154. p. 15 QuGSt Wien II/3. 3987. sz. 16 Schober 1879.90. p. 17 Perger 1975. 316. p. 18 Először 1485. július 1-én, utoljára pedig 1486. szeptember 11-én tevékenykedett városi bíróként. QuGSt Wien II/3. 5065., 5132. sz. 19 Első említés: 1487. július 9.; QuGSt Wien 11/3. 5220. sz. 20 Uo. 5452, 5467. sz. 21 Uo. 5420., 5430., 5442., 5449. sz. 22 Mint azt Schober (Schober 1879. 90. p. 1. j.) feltételezte: valószínűleg Magyarországra vándorolt. 23 QuGSt Wien II/3. 5385 sz. 24 Uo. 5338 a. sz. 25 WStLAGb. 1/8. föl. 12. Ezt az adatot több másikkal együtt Dr. Richard Pergertől kaptam, Bécsből, egy 1966. ok­tóber 21-i levélben. Ezúton is kifejezem hálás köszönetéin. Valamennyi, a telekkönyvből származó és itt idézett adatra ő hivta fel a figyelmemet. A továbbiakban azonban, csak abban esetben fogom az ö közléseit idézni, ha a forrásokat bécsi tanulmányutam során magam nem vettem kézbe. 26 QuGSt Wien II/3. 5467. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom