Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A nürnbergi Hallerek Budán. Adalékok a késő középkori dél-német kereskedelem történetéhez
720 Arcok a középkori Budáról Szerencsés ellen fordultak. A királytól követelték, hogy égesse meg őt,132 mivel a „nova moneta” miatt bűnbaknak tették meg. Szerencsést ténylegesen fogságba vetették, de hamarosan kiszabadult. Az elkeseredett tömeg ezért 1525 júniusában kifosztotta az ő házát.133 Éppen ekkor mérték a Fuggerekre az ismert csapást: 1525. június 24-én a Fugger vállalkozás faktorát, Hans Albertet elfogták Budán, mert királyi birtokba akarták venni a besztercebányai rézkereskedelmet. A dolgot Szálkái kancellár, Szerencsés és Bernhard Beheim, Körmöcbánya kamaraispánja gondolták ki.134 Szerencsés ettől kezdve kibékült a rendekkel,135 és 1525—26-ban, mint királyi és királynéi tanácsos nagy befolyással bírt, és ismét alkincstámok lett.136 Pólyák Pállal együtt ekkor „harmincados” is volt, vagyis a budai és székesfehérvári harmincad bérlője. Mivel ugyanekkor a pozsonyi harmincad egy részét is bérelte, éppúgy ellenőrzése alatt állt a Nyugat-Európa felé irányuló és onnan érkező kivitel illetve behozatal.137 Ezen kívül jelentős kölcsönöket adott a királynak.138 Ennek a kornak budai eseményeit ez idáig még mindig nem látjuk egészen világosan. Az okok kutatása közben többek között a feudális uralkodó osztály bonyolult pártviszályait találjuk. Osztályellentéteket, amelyek már 1514-ben parasztfelkeléshez, azután pedig a bányavárosok bányászmozgolódásaihoz vezettek. Pölnitz nézete, aki a fő okot az erdélyi vajda, 132 Erről az országgyűlésről sok forrás maradt fenn és a szakirodalom is átfogóan foglalkozott vele. Vő. SZABÓ 1909. 81. p. Az országgyűlési határozat 5. cikkelye csak annyit mond: „Emericus quoque Salamon, aliter Zerenches appelatus, non solum suis officiis destitutus, et de curia utriusque majestatis ablegatus habeatur, vcrum insuper juxta sua démérita et scelera ... statim puniatur”. Ld. Corpus iuris 830. p. Vö. még: Diarium Actorum in Comitis Pestanis Anno 1525 (Kiadva: ENGEL 1797-98. II. 51. p.). 1525. május 13-án a rendek 60 küldötttet küldtek a királyhoz, és többek között arra kérték „ut Sua Majestas comburi faciat Emericum Szerenche ex Judaeo factum Christianum...” 133 Dernschwamm alapján, ld.: RATKOS 1957. 463. p.; JANSEN 1910. 179. p.; PÖLNITZ 1949-51.1. 608. p. skk. 134 JANSEN 1910. 179. p. skk.; PÖLNITZ 1949-51.1. 610. p. A Fuggerek elleni vádakra vonatkozóan, amiket Szerencsés állapított meg, uo. II. 564. p. 135 FRAKNÓI 1884. 151. p.; ELEKES-LEDERER-SZÉKELY 1961. 426. p. Vö. az 1525-ös hatvani országyűlésről szóló kortárs elbeszélést: ENGEL 1797-98. II. 47. p. A rendek arra kérték a királyt, hogy „das schaczmeyster Ampt dem Sevinczesch (sic) Emrich, darumb das er grosse Einemer des Lands wiste und Fur gegeben hett”. 136 Ld. fent 127. j. Megjegyezzük, hogy Beheim kamaragróf számadását tartalmilag Pölnitz is tárgyalja (Pölnitz 1958-63.1.413. p. 101. j.). Pölnitz Szerencsést itt kincstartónak nevezi; ezzel szemben Ratkoä, aki az egész számadást publikálta, „dertzeit underschatzmaister”-t ír. (299. p.). Továbbá Pölnitznél Wolfgang Kaltenhauser szerepel, RatkoSnál viszont Andreas (uo.). Andreas Kaltenhauser budai polgárról van szó, akinek ügyében Mária királyné 1526. november 24-én levelet írt Beszterce városának (uo. 235. p.) Vö. még KUBINYI 1959a. 108. p. (Kaltenhauser mint udvari szállító); továbbá HALLER 1962. 475. p., aki Pölnitzet követve egy Kaltenhauserből kettőt csinált. Szerencsésről vö. továbbiakban RATKOS 1957. 65. p. (1525. augusztus körül), 69. p. (1525. augusztus. 16.) és 185. p. (1526. június 30: Emerichus Zerenches consiliarius reginalis maiestatis levele Selmecbánya városához, melyben a királyné parancsára magához kéreti a bányavárosok képviselőit; amint az a következő forrásból látható, adókkal sújtotta a városokat.) RATKOS 1957. 257. p-től Selmecbánya levéltárából közli az alábbi forrást: „register des koniglichn anschniz dem Serentzes Emrich geraicht sexte post Visitationis 1526” Besztercebánya számadásában (1526: RATKOS 1957. 337. és 400. p.) a következő észrevétel szerepel: „Anschnidt geben unser allergnaidigisten frawen Maria, kunigin zue hungern etc. Wie dan Emrich Jude, den von uns empfangen hét fl. 600”. 1526. ápr. 8-án II. Lajos „consiliarius noster”-nak nevezi őt (HATVANI 1857.1. 32. p.) 137 Hatvani 1857.1. 31. p. 138 Uo. 32. p.: 1500 aranyforint; és 36. p.: 10000 aranyforint (1526. július 20.) kölcsönök a királynak. Kisebb-nagyobb kölcsönöket is adott a városoknak (RATKOS 1957. 348. p.) és magán embereknek is. így pl. Leonhard Gallintzer budai polgárnak, akit, mint Johann Pemflinger özvegyének férje, Pemflingernek is hívtak. Ld. Gallintzer számadáskönyve 1525. június 19-től 1525. okt. 27-ig (MÓL DL 26346.), amit éppen jelenleg dolgozunk fel. [Megjelent: Kubinyi 1964d.].
