Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai német patriciátus társadalmi helyzete családi összeköttetései tükrében a 13. századtól a 15. század második feléig
474 Társadalmi csoportok a középkori Budán ró. Vele egy időben, 1329 és 1337 közt öccse, Miklós is kimutatható a tanácsban.141 Tilmann éppolyan birtokszerző, mint a többi budai patrícius, ingatlanai vannak a városban, falvai azon kívül.142 Két fia lehetett, az idősebbik, Péter mester és az ifjabb, János, akit Kakas melléknéven neveztek. Később egy másik fiát, Miklóst is emlegetik az oklevelek, valószínűbb azonban, hogy ekkor a „Tilmann fia” elnevezés már családnév formájában szerepel, és így valószínűleg Péter fiára vonatkozik az adat.143 Tilmann ispán rokonának nevezik még Egri Jakabot is.144 A Tilmann család második generációja eleinte, úgy látszik, inkább birtokügyeivel törődött, és a várospolitikával nem foglalkozott. 1354-ig mindenesetre nem tűnnek fel a tanácsban. Az 1370-es, azaz a következő fennmaradt tanácslistán azonban már ott találjuk Tilmann fia Miklóst145, mint említettük, nyilván valójában Péter fiát. Négy évvel később azután nagybátyja, Tilmann fia Kakas János is követi példáját, mégpedig mint Buda városbírája.146 Utána, úgy látszik, hogy a család minden energiáját és vagyonát leköti a Hencfi örökség, főleg a simontomyai uradalom megszerzésére folytatott per, amelyet 1378-tól 1409-ig többszörös megszakításokkal folytattak először a Lackfiak, majd Simontornya új adománybirtokosai ellen. Ekkor már többnyire Fejér megyei birtokukról Régenszenttamásinak nevezik őket.147 1407-ben Tilmannfi Miklós fia, János egy spekulációs jellegű birtok-bérbevételéről olvasunk. Az érdekes az ügyben az, hogy nem egyedül, hanem Buda akkori két legtekintélyesebb polgárával, Héthársi (Siebenlinder) János deák budai bíróval és néhai Nadler Mihály fia, Mihállyal közösen vesz részt az üzletben.148 A két tekintélyes üzletemberrel való közös üzlete azt mutatja, hogy feltételezhetően Tilmannfi János velük egy gazdasági szinten állott. Az, hogy miért épp ez a két tekintélyes kereskedő lett üzlettársa, azt rokonságuk indokolja. Az említett 1407-es adat egyébként az utolsó (és különben egyetlen), amely a Tilmannfiakat üzleti vállalkozóknak mutatja. Bár a család ezen késői generációjában a fentebbi leszármazási tábla szerint szokatlanul nagyszámú fiúgyermeket lehet találni, azok egy kivételével eltűnnek forrásainkból. Az utolsó ismert tagja a családnak az előbb említett János unokaöccse, Tilmannfia István fia János budai polgár volt, aki 1430-ban a nemes (!) Régenszenttamási (!) Nadler Mihály volt budai bírónak, mivel vele „in una linea generationis essent propagati ac ab unó avo et prothavo duxissent originem”, átadja mind régenszenttamási birtokrészét, mind valamennyi ingó és ingatlan vagyonát. Nadlernek három gyermeke van: Mihály, János és Anna.149 Ezek szerint biztosra vehetjük, hogy aNadler család a Tilmannfiaknak oldalága volt, a 141 Ld. fenn, 118 j 142 Pl. 1338-ban Hidegkúton vesz szántóföldet Tilmann ispán volt bíró. ZsOII/2. 7043. sz. Ingatlanaira ld. még alább is. 143 1 33 8-ban még csak Pétert említik, AO III. 505, aki utoljára 1353-ban fordutelö, CDIX/2.254-255. p. 1338 végén azonban (Henc) fia János fia Miklós budavári rektor Fejér megyei birtokot ad nővére fiainak, a két Tilmannfinak, Péternek és Kakas Jánosnak. MÓL DL 91295. Péter és János birtokügyben 1344-ben is együtt szerepel, AO IV. 421-422. p. Kakas János 1374-ben budai bíró, ld. a függeléket. Tilmann fia Miklós 1370/71-ben esküdt, CDIX/4. 384-385. p. Megemlítjük még, hogy Kakas János szőlőjére maradt adat 1390-ből, ZsO I. 1399. sz. Tilmann ispán budai Olasz utcai házát 1403-ban említik, MÓL DL 8864 [BTOE III/l. 174-175. p ], 8865. [BTOE III/l. 175-176. p.] De ld. fenn 133. j. 144 Mint Tilmann fia Péter „proximusa” birtokot ad neki, AO III. 505. p. Ld. még AO IV. 431—432. p. is. 145 Ld. az előző két jegyzetben idézett okleveleket. 146 Ld. a függeléket. 147 ZsOII/1, 1166, 3763. sz.; II/2. 7043. sz. 148 CD X/4. 595-597. p. 149 MÓL DL 12320. [BTOE III/2. 167. p ]
