Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A nürnbergi Hallerek Budán. Adalékok a késő középkori dél-német kereskedelem történetéhez
716 Arcok a középkori Budáról kok arra, hogy bíró, vagy ahogy közszájon forgott, főbíró lett. Mivel 1513-ban meghalt,105 és a német bírók neveit csak 1509/10-ből és 1513/14-ből nem ismerjük,106 valószínűleg ezekben az években viselte ezt a hivatalt. Ruprecht öt fiút hagyott maga után: az 1488-ban született Hans-ot, az 1492-ben világra jött Ruprechtet, az 1500-as születésű Pétért, valamint Pault és Sebastiant. Ruprecht, Paul és Peter Bécsben tanultak, az első Krakkóban is.107 Az ifjabb Ruprecht egyházi pályára ment. Az „ecclesia Beatae Mariae Virginis nova”, más néven „Sancti Sigismundi” társas káptalan kanonokja lett. Ezt a templomot Zsigmond király a 15. század elején építette a királyi palota elé, és a század közepén káptalanná alakították át. A templom körül álltak a prépost és a kanonokok házai.108 Ruprecht valószínűleg nagybátyja, a fent nevezett prépost, Johann Münzer révén lett a káptalan tagja. Ruprecht így a királyi palota szomszédságában lakott, az udvar humanistái között.109 Ruprechtnek egy latin nyelvű költeménye is fennmaradt, amelyet a Cratis egyik kiadásának bevezetéseként írt.110 Münzer utódaként a király Várday Pál pénzügyi hivatalnokot voltak, és hiánytalanul ismerjük őket. A budai városi bírót ebben az időben - bár hivatalosan soha - főbírónak nevezték (a pénzbírót meg kisbírónak). Bár a (fő)bíró a város reprezentánsa volt, megválasztásához szükséges volt a király vagy távollétében a tárnokmester vagy a királyi palota várnagyának megerősítése. (Vö. Mollay 1959. 70. p. 32. §). így a városi bírót nyugodtan nevezhették királyi bírónak, és ezért azt gondoljuk, hogy az idézett forrásnak igaza van: Ruprecht valóban főbíró volt, de nem a királyi törvényszéken, az udvarban, hanem Buda városában. A városbíró tisztségnek királyi hivatali tulajdonságát világosan jelzi a tárnokmesteri jog egyik cikkelye - amelynek fő forrása a Budai Jogkönyv - amit a 15. században a tárnokmester törvényszékén írtak. A városi bírói tisztséget ebben a következőképpen definiálták: „Tribunal iudiciale, licet iudex et iurati eligantur per communitatem, tarnen ipse electio est eis gratiose per Maiestatem data et concessa, ergo concernit regiam Maiestatem. Item iudex et iurati cives habent facere iudicium ex gratia collata per libertates privilegiatas in propria persona Domini Regis”. (Kiadva: Kovachich 1803.217. p.) A városi bíróság tehát a király illetősége, és a bíró, esküdteivel együtt a király személyében ítélkezik. A tárnokmesteri jog szerint tehát a város főbírója valóban a „király főbírója”. 105 Nürnbergi áll. lt. Totengeläutbuch nr. 2. (St. Lorenz) 1513. július 13. és aug. 2. között. Uo. Totengeläutbuch nr. 2. (St. Sebald) 1513. II. kántorböjti napon; vö. Wurfbein idézete a 103. jegyzetben (H. v. Haller báró közlése). 106 Mivel Ruprecht városi tanácstagsága 1490-ben bizonyítható először (ld. fent) korábban nem lehetett bíró, azt is biztosan tudjuk, hogy bírói hivatala II. Ulászló király idejére esik, tehát 1490 utánra. 1491 óta, 1501/02-ig és 1505/06-ban Pempflinger, 1503/04-ben Matthias Harber volt a német bíró (Id. 101. j.) 1507/08-ban Matthias egyik fia, Johann Harber lett a bíró (MÓL DL 87628.) és 1511/12-ben bizonyos Wolfgang volt a bíró (Prot. Búd. föl. 107., 125.). Tehát csak 1509/10 és 1513/14 évek maradnak fenn lehetőségként (a többi évben magyar bírója volt a városnak). Eszerint 1509/10-ben volt bíró vagy pedig hivatali ideje alatt halt meg, ahogyan apósa, Münzer. (A külföldi olvasó talán csodálkozik, hogy egy ilyen nagy város, mint Buda bíróinak pontos sorrendjét nem ismerjük, de Buda és Pest oklevelei a törökkorban eltűntek, éppígy a királyi oklevelek is. Buda történészeinek tehát más levéltárakból kell a forrásokat előteremteni, legtöbbször olyan világi és egyházi birtokosoktól, akiknek a városban volt javadalma.) 107 Haller H. Frhr v., Auszüge zu den Lebensdaten des Ruprecht II. Haller, des Begründers der siebenbürgischungarischen Linie, und dessen Söhne. Kézirat a HAG-ban. 108 KUMOROVITZ 1963a. Köszönöm Kumorovitz professzor úrnak, hogy tanulmányának kéziratát [még annak megjelenése előtt - a Szerk.] felhasználhattam. Ld. még Pataki 1950. 276. p. 109 A budai humanistákról a Jagelló-korban ld. Kardos 1955. 202. p. 110 Ld. Függelék 14. sz. Apponyi szerint (Appony i Hungarica. Ungarn betreffende im Ausland gedruckte Bücher und Flugschriften. Bd. 1. München, 1903. Nr. 18.) Robertus Haller Budensis volt Ruprecht kanonok, és a könyvet Krakkóban Johann Hallernél nyomtatták. Gündisch szerint (GÜNDISCH 1944. 55. p.) a Cratis kiadásáról Ruprecht gondoskodott, és csak a bevezetőjét írta ő. H. v. Haller báró a budai Ruprecht Haller által ifj. Rudolph Agricola számára írt költői tetszésnyilvánítására is utal, ami a Sphaera des Proclus Diadochus (Krakkó 1512) kiadásában található. Vö. BAUCH 1892. 12. p.
