Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Arcok a középkori Budáról - A nürnbergi Hallerek Budán. Adalékok a késő középkori dél-német kereskedelem történetéhez
A nürnbergi Hallerek Budán 707 tanok -, és amely társadalmi átalakulásra hajlott, a posztókereskedők ellen uszítani. Ennek eredményeként ettől az időtől kezdve hat német és hat magyar ült a városi tanácsban. A város bíróját egyik évben a németek, másik évben a magyarok közül választották.25 26 A régi patriciátus ezzel viszont még többet veszített, hiszen a magyarok oldalán állt Szentpétermártír és Taschental elővárosok német lakossága. Itt éltek például az állat- és bőrkereskedők, akik részint a többnyire németekből álló mészárosok céhébe tartoztak. 1439 óta ezért mindig van egy német mészáros tagja a tanácsnak.27 A városi tanács tehát a 15. század közepe óta igen különböző csoportokból állt össze. Már másutt utaltunk arra, hogy Budán a dél-németekhez szorosan kötődő kereskedők mellett olyanokról is tudunk, akik az idegen tőkétől gazdaságilag függetlenek voltak. Ide sorolhatjuk az udvari szállítók csoportját, különösen az itáliaiakat, akik a 15. század második felében ismét megerősödtek, továbbá az állatkereskedőket és a hűbérurakkal kapcsolatban álló kereskedők nagyobb hányadát.28 29 Főként az állatkivitel adott kedvező lehetőségeket a hazai kereskedőknek. Adataink vannak olyan budai kereskedőkről, akik nemesektől kölcsönöztek pénzt állattartásra,26 mások ezzel szemben a főurak pénzét vitték be a kereskedelembe.30 Néhány kézműves esetében is megfigyelhető a tőkeképződés, még ha kisebb mértékben is.31 Már a városi vezetés átalakulása jelzi, hogy néhány dolog megváltozott a főváros gazdasági helyzetében. A 15. század második felében Buda város fejlődése új lendületet vett. A már említett állatkivitel,32 Mátyás király (1458-1490) pénzügyi reformja és a kincstár Budára helyezése,33 továbbá a király hódításai, melyek révén Szilézia és később Alsó-Ausztria Magyar25 Már Kováts Ferenc felismerte, hogy a „Krisztus Teste Testvérületek" a magyar patriciátus (véleménye szerint pseudopatriciátus, ami nem egészen helytelen, mivel jogilag nem ismerték a magyar városok a patriciátust, de facto viszont mégiscsak patríciusok vezették azokat) szervezeti formája voltak (Kováts 1918. 15. p.). Mivel a városi tanácstagok családjai legtöbbször a harmadik generációval kihaltak, méltóságuk szinte mindig a vejre szállt, vagy a tanácstag özvegyének új férjére. Talán ezért nem találunk jogi meghatározást a patríciátusra. Mégis csak rendkívül jelentős és gazdag ember lehetett az, aki ilyen származás vagy beházasodás nélkül vált a városi tanács tagjává (vö. alább a Matthias Harber-röl írtakkal). Ezt a harcot a Budai György deák/litterátus (deáknak vagy diáknak a magyar jogrendben járatos személyeket nevezték) vezetése alatt közösen vívták a magyar és a német polgárok. György akkoriban a királyi altárnokmester volt (MÓL DL 129090.; a tárnokmester - „magiszter tavemicorum regalium”-az udvari méltóságoknak egyike, mégpedig a szabad királyi városok fellebviteli bíróságának a „sedes tavernicalis”-nak azelöljárója, volt). „Jorig dyak” tevékenységéről a Krisztus Teste Testvérülettel és a németekkel szemben vö. a pozsonyi követek 1436. 06. 15-i jelentése Pozsony v. lt. Oki. 3612. sz. [MOL DF 241692.]). 26 Székely 1956. 574. p. skk. 27 Vö. 24. j. Az első mészáros tanácstag Hans Hertauff volt (1441/42: Észt. Pr. Lt. Eccl. Vetus 46. [MOL DF 249009.]). A budai mészáros céh 16. század első éveiben kezdődő céhkönyvében találkozunk Thomas Schaur mészárossal, aki ugyanebben az időben tanácstag volt (1501/02: MÓL DL 46582., 46663. stb ). 28 Kubinyi 1959a. 99. p. skk.; HALLER 1962. 479. p. skk. 29 Thomas Sygel, budai polgár 1469-ben a nemesi Nyársapáti György legelőin 200 ökröt tartott (MÓL DL 16907., 16937., 16940). 30 Kubinyi 1959a. 104. p.; Haller 1962.473. p. 31 így a szűcsöknél, a zsemlesütőknél, akik a 16. században a budafelhévízi malmokat bérelték és tanácstagok is voltak. Vö. 24, jegyzetben említett tanulmány. 32 Az állattartásról ld.: Székely 1960. 12. p. skk.; Pach 1960. 23. p. skk. A magyar élőállat kivitel növekedése a 14-15. században összefüggött a magyar marha testnövekedésével is Az újabb kutatások szerint ez a hosszab ideig tartó és gondosabb tenyészkiválasztásnak köszönhető. Vö. BELÉNYESY 1961. 19. p.; BÖKÖNYI 1961.90. p. 33 Kubinyi 1959a. 110. p.; Haller 1962. 479. p.
