Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai káptalan késő középkori jegyzőkönyve
688 Társadalmi csoportok a középkori Budán telést. Egy részük bizonyára az óbudai káptalani iskolában tanult személyekből került ki. Óbudai Daniján fia János esetében ez pontosan igazolható is, óbudai scolarisként kapta meg a Szent Katalin oltár javadalmát, és nyomban felszentelési engedélyért folyamodott a pápához,107 amire a kiküldetésben való részvétel miatt volt szüksége. A káptalanon belül a javadalmak birtoklása szempontjából tehát élesen elválik egymástól a kanonokok, a javadalmaspapok, és bizonyára a többséget kitevő karpapok rendje. Éppen olyan ritkán lehetett egyik rendből felkerülni a következőbe, mint a kanonoki stallumból a préposti, esetleg a püspöki székbe. Igaz, hogy Óbudai János scolarisból azonnal oltárigazgató lett, Marczelházai és mások azonnal kanonokok lettek az alsóbb rendbe való előzetes szolgálati idő nélkül, de valóság az is, hogy ezek sem léphettek elő, legfeljebb csak közönséges kanonoki stallumból valamelyik dignitasi stallumba. Úgy látszik, csak néhány, jelentős állami funkciót ellátó személynek sikerült emelkednie, mint például Nagylucseinek. Mindez arra figyelmeztet bennünket, hogy a 15-16. századi egyházi rendet nem tekinthetjük teljesen homogén egységnek, hanem épp úgy rétegekre oszlott, mint ahogy a világi uralkodó osztály is. Befejezésként még egy kérdéssel kell foglalkoznunk, a káptalani hiteleshelyi kancellária vezetésével. Említettük, hogy a protocollum vezetése a nótárius felügyelete alatt történt, akinek 1517 óta a fassiók felvételénél is szerepe volt. Azt is tudjuk viszont, hogy a hazai káptalanokban a hiteleshelyi kancellária a lector irányítása alá tartozott. Bár a kancellária feje a lector, és ezért — amennyiben jelen van — ő adja ki az okleveleket, mégis már elég korán találunk nótáriusokat a káptalanokban. Váradon például a káptalannak,108 egyidőben van lectora, sublectora és nótáriusa. A budai káptalannál is már a 14. században megtaláljuk a nótáriust, igaz, ezt a funkciót ekkor az egyik kanonok látta el.109 A 15. században azután világi nótáriusok működnek az óbudai hiteleshelyen, például 1463-ban Fülöp mester, 1498-ban pedig a nemes János mester.'10 Viszont 1485-ben Karai László óbudai prépost azt írja a pozsonyi prépostnak, hogy Óbudán nincs káptalani nótárius, mint ahogy nincs Fehérváron és Vácott sem: „séd solus lector, et certi Canonici mei qui in Cancellaria steterunt, omnes litteras ex Capitulo expediunf’.111 Karai alkancellár volt, és mint ahogy már említettük, egykori beosztottjaival töltötte fel hiteleshelyét. Úgy látszik később visszatértek a régebbi gyakorlatra, és mégis nótáriust fogadtak fel. A protocollum vezetése idejében szolgáló nótáriusról nem tudjuk, hogy világi személy volt-e, vagy pedig ekkor is egy kanonok töltötte be a funkciót. Abból a tényből, hogy 1517 után fassiofelvételnél is közreműködik, feltételezhető, hogy - legalábbis a közreműködés idején — maga is tagja volt a káptalannak. Lehetséges, hogy segédpüspökként gyakran távol lévő Laskai lector helyettesítése címén volt szükség a notariusi feladatok elvégzését gyakran kanonokra bízni. Ezt azonban bizonyítani nem lehet. Dolgozatunk 1966 decemberében készült és a káptalani protocollum azóta az Országos Levéltár birtokába került, de már nem volt módunkban az eredetit, használni, sem újabb kutatásaink eredményét felhasználni. 107 MonVesp IV. 47^t8„ 134. p. 108 BUNYITAY 1886. 90-94. p. 109 1337: AO III. 353. p. 110 1463: Károlyi Oki. II. 369. p.; 1498. MÓL DL 20636. 111 KNAUZ 1866-1869. 608-609. p.
