Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A budai káptalan késő középkori jegyzőkönyve
A budai káptalan késő középkori jegyzőkönyve 673 amely azonban nem mindig következetes. Különösen a kötet utolsó negyedrészében, ha valamelyik oldalon nem kezdődik új szöveg, nem írtak lapszámot, hanem az előző oldal lapszámozása maradt meg, a, b, c stb. betűjelekkel törve. A kötetben foglalt bevallások feljegyzése 1510 végén kezdődik, és 1522 végéig tart. Teljesen épen tehát 12 esztendő anyagát tartalmazza, 1511-től 1522-ig. Mi a továbbiakban csak ezzel a tizenkét évi oklevélanyaggal foglalkozunk, az 1510-es töredék évet, és néhány korábbi oklevél későbbi bejegyzését mellőzzük. Tartalmilag fassionális protocollum. A hiteleshely által felvett bevallásokat, valamint a káptalan előtt befizetett, vagy be nem fizetett összegekre vonatkozó tanúsításokat tartalmazza. Végül néhány oklevél nem hiteleshelyi vonatkozású. A káptalan ezekben az esetekben nem mint az ország egyik legtekintélyesebb hiteleshelye, hanem mint feudális földesúr ad ki okleveleket; malmot, szőlőt, házat ad bérbe többnyire saját jobbágyainak, vagy céhprivilégiumot ad valamelyik mezővárosa iparosainak.6 Az ún. külső hiteleshelyi eljárásra nincs adat. A bevallások maguk tulajdonképpen két nagyobb csoportra oszthatók, egyrészt a protestatiókra és inhibitiókra, másrészt a birtokelidegenítésekre. Még egy kisebb csoport is megkülönböztethető, ez pedig a kölcsönök kategóriája. A kölcsönök között találunk olyanokat, amelyekben valaki becsülete, hite és embersége, az apostoli kamara általa ismert szabálya szerint kötelezi magát, hogy a pénzt határidőre megfizeti;7 zsidóktól felvett kölcsönöket, amikor a fizetés elmulasztása a visszafizetendő összeg kétszeresre emelkedésével járt együtt8 (bár ez keresztény hitelező esetében is megtörtént), végül - és ez a leggyakoribb - ha az adós határidőre nem fizetett, a hitelező jogot szerzett arra, hogy a bevallásban előre kikötött birtokot zálogként elfoglalhassa. Ez tehát lényegében feltételes-zálogosítás, és átvezet bennünket a fassiok nagy csoportjához, a birtokelidegenítésekhez. Találunk a jegyzőkönyvben szép számmal magánosok adományairól szóló bejegyzéseket is. Egyesek birtokokat, birtokrészeket ajándékoztak gyakran lelki üdvösségükre hivatkozva az egyháznak, familiárisoknak szolgálataik fejében, végül pedig eltartási kötelezettséggel, legtöbbször rokonoknak. Nem volt ritka az örökbe, vagy pedig osztályos atyafivá való fogadás sem, amikor megnevezett birtokok későbbi tulajdonjogáról intézkedtek. Az eladásokhoz vezet át a birtokcserék csoportja. Kétféle birtokcsere szerepel a protocollumban. Az esetek kisebb számában nagyjából egyenlő értékű birtokokat cserélnek el: a birtokért csak birtokot adnak cserébe. Sokkal nagyobb számúak azok az esetek, amikor - ahogy az oklevél meg is jegyzi - az egyik birtok a másiknál hasznosabbnak és nagyobb értékűnek látszik a felek előtt; az egyik fél cserébe kapott birtokra még bizonyos összeget ráfizet. Ez tehát lényegében birtokadásvételi szerződés azzal a megjegyzéssel, hogy a vásárolt birtokért nemcsak pénzt, hanem egy másik birtokot is adnak. A birtokelidegenítések között azonban a legjelentősebbek azok a birtokeladások, amikor a birtokért pénzt adnak cserébe. A birtokok a legkülönbözőbb nagyságúak és értékűek. Egy két holdas parcelláktól, lakott és lakatlan jobbágy- és nemesi telkektől a váruradalmakig, néhány forinttól 20 000 Ft-ig (ónodi uradalom) cserélnek gazdát a birtokok. A zálogosítások esetében körülbelül ugyanazt mondhatjuk, mint az adásvételeknél. A legkisebbtől a legnagyobbig, a legkülönfélébb nagyságú földeket zálogosítanak el. Többségük esetében határidő nélkül történt. A birtokos elzálogosította földjét egy bizonyos összegért és a zálogosítás idejére átadta használatra a hitelezőnek. A hitelező addig élvezhette az elzálo-6 1513: Prot. Búd. 201-202. p , 1514: uo. 271 p , 1522: uo. 610. p. 7 Ld. pl. Prot. Búd. 31-32. p. 8 Ld. pl. uo. 76-77. p., kiadva: MZsO IX. 67-68. p.
