Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A középkori budai mészároscéh
A középkori budai mészároscéh 649 uzsonnát köteles adni valamennyi mesternek, végül a vőlegénynek meg kell hívni az esküvőre minden mestert és mesterasszonyt, és számukra „master mal”-t, mesterasztalt rendezni. 1501-ben a céh 33 mesterből és 8 özvegyi jogon a mesterséget gyakorló mesterasszonyból állt, ami maximálisan 74 sok fogásos lakomát jelentett.86 1522. április 22-én arról határoztak, hogy az akinél a „pal ros”-ok vannak, azokat fekete vasárnapig köteles eltartani. A „pal ros” alatt azokat a lovakat értették, amelyekkel az állatbőröket szállították. A céh ugyanis állatbőr- (sőt faggyú-) kereskedelemmel is foglalkozott.87 1525. február 28. és március 30. közt abban állapodtak meg a mesterek, hogy aki adós a céhnek, az minden nagyböjtben, amikor a mesterek számadást tartanak, a felvett kölcsön minden 100 forintja után fizessen 10 forintot, amíg az adósságot ki nem egyenlíti. Ezt a jelek szerint meg is tartották. Az 1528. szeptember 16-i határozat is érdekes adatokkal szolgál a céh belső életéről. Ha egy mesternek bírságot kell fizetni a céhnek, az nyolc napon belül 10 dénárt fizessen egy font viasz után. Kérdés, hogy a viasz pénzre váltása mögött nem kell-e esetleg a reformáció hatását keresni. Talán a legérdekesebb a céh utolsó statútuma, ami 1529. február 11-én kelt. Amennyiben egy mester a céhmesterek akarata és tudta nélkül a bíróhoz megy, az veszítse el jogát a mestersége gyakorlására. Alább látni fogjuk, hogy a céh korábban jó kapcsolatban állt a városi tanáccsal, úgy látszik ez az egyetértés ekkor megrendült. 1529 elején a magyar Atádi János volt Buda bírája, akit április 24-én követett az utolsó középkori német bíró, Freiberger Wolfgang.88 A Céhkönyv szövegének túlságosan aprólékos elemzése nélkül ezekre a statútumokra figyeltem fel, amelyek ismertetésére véleményem szerint szükség volt. A Céhkönyv a céh szervezete megismeréséhez is ad a bizonyos adalékokat. Sajnos, ezek értelmezésénél szembe kerülünk a névhasználattal. Itt nem csak az okoz-egyébként áthidalható - problémát, hogy a nevek írásmódja változik, a helyesírás különbözik, így pl. Häkel Tamás, az 1502 év elejének egyik céhmestere nyilvánvalóan azonos Hacker Tamással. Nagyobb akadályt jelent, hogy ugyanaz a személy nem egyszer két, sőt egy esetben három vezetéknéven is előfordul. Általában akkor tudjuk ezt igazolni, ha valamelyik székjegyzékben hiányzik valaki, a helyén pedig ugyanazzal a keresztnévvel egy más nevű ember található. Ez gyakran azzal magyarázható, hogy valaki megházasodván átveszi felesége első férje, vagy pedig saját apósa vezetéknevét. Amennyiben ismerjük a családi viszonyokat, ezt nyilvánvalóvá tudjuk tenni, az esetek többségében azonban ez a lehetőség nem áll fenn. A viaszjegyzékek is adnak támogatást, de mivel nem mindenki fordul elő köztük egy évben, itt már óvatosan kell eljárni. Komoly nehézség, hogy a latin oklevelek névanyaga nem mindig azonos a céhkönyv németségével. Amennyiben egyszerűen lefordítják a német nevet magyarra, akkor nincs gond, pl. így lett Hans Kren mészárosból Torma János.89 Betűrendben sorra véve a többnevü mestereket, az első az 1508 és 1516 közt a székjegyzékekben előforduló Czechel Wolfgang. Az 1510 és 1511 -es purkrecht jegyzékben Klueg Wolfgang szerepel 22,5 forint adóssággal. 1512-ben ezzel az összeggel azonban Czechel Wolfgang van megterhelve. 1517-ben, valamint 1519-1521 között a székek jegyzékében özvegyasszonyként Klueg Miklósnét, 1518-ban azonban Klueg Wolfgangnét tüntették fel. Klueg 86 A céhekben kötelező megvendégelésekre, beleértve a mesterasztalt Id. KUBINYI 1990c. 66. p. 63. j. 87 Szende Katalin szíves közlése. 88 KUBINYI 1966. 286 p 89 Vö. Kubinyi 2003. 105-112. p. Az előbbi tanulmány eredetileg németül jelent meg, annak átdolgozott változata. KUBINYI 1997b. 145-162. p.
