Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - A középkori budai mészároscéh
638 Társadalmi csoportok a középkori Budán mint Ausztriában, ahol IV. Rudolf herceg 1361-ben egy időre betiltotta a céheket.,5A céhek általában gazdasági, munkajogi, vallásos jogszolgáltatási, politikai és szociális funkciókat láttak el, és autonómiával rendelkeztek.15 16 Ez nem zárja ki, hogy a jogi értelemben vett, autonóm céhek megalakulása előtt ne létezzenek azonos iparágak művelőit összekapcsoló szervezetek, amelyek esetleg a város ura által megbízottak irányítása alatt működtek. Ilyenre minőség-ellenőrzés miatt az élelmezési iparban különösen nagy szükség volt17 A céhek megalakulása előtti ilyen jellegű hazai adatokra annak idején Lederer Emma hívta fel a figyelmet.18 Magam külön tanulmányt írtam erről,19 ezért nem kívánok állást foglalni a céhek keletkezése körüli vitákban. Ez a kérdés azért fontos a számunkra, mert a budai német mészárosok 1481. május 2-án a budai városi tanács által kiadott céhprivilégiuma 6. cikkelyében ez áll: „ Quod licet ab antiquo, nt habetur in littera Bele regis ipsi magistri carnifices omnes cutes de carnibus provenientibus in maccellis juxta carnes vendere deberent et non alibi. ” (Most azonban a szenny és a bűz miatt mégis engedélyezték a házaikban való eladást.)20 Ebből egy IV. Béla (1235-1270) által kiadott céhlevélre lehetne következtetni, annál is inkább, mert az 1481-es privilégium szerint a régi céhlevelük elégett, és azt állítólag a városkönyv bejegyzése alapján újították meg.21 IV. Béla oklevelére többször hivatkozik a 15. század elején keletkezett Budai Jogkönyv. Ennek 105. cikkelye is - nem említve ugyan az uralkodót — tartalmazza az előbbi rendelkezést.22 23 Lehet-e azonban bízni az oklevél hitelességében, és nem lehetett-e az céhlevél? A Jogkönyvben található IV. Bélára hivatkozó cikkelyek eredeti latin szövegének egy része a király által 1244-ben Pest város számára kiadott, de később Buda által használt aranybulla latin szövegének fordítása.22 Ezen kívül is találunk cikkelyeket, amelyek IV. Béla egy ismeretlen oklevelét említik. A 65. cikkely megtiltja a király aranybullájára hivatkozva, hogy valaki olyan mesterséget űzzön, amihez nem ért, ez a pont azonban hiányzik az 1244. évi aranybullából. Az oklevél itt a mesterségre az „ampf ’ (officium) szót használja. Az eredeti latin cikkelyt Buda városa a királynak a budai kézművesek számára kiadott statútumából a nagyszebeni tímárok kérésére 1494-ben átírta, a szöveg azonban rövidebb, mint a Jogkönyvben olvasható német. Ez is a kézműveseknek adott rendelkezésre utal, mint a mészárosok oklevele.24 A 66. cikkely a 15 Zatschek 1949. 14—18. p. 16 Vö. pl. ENNEN 1971. 5-10. p. Különösen: 6. p. 8. j. 17 ENGEL 1993. 87-89., 153-154. p. 18 Lederer 1928. 492-528., 632-645. p. 19 KUBINYI 1977. 139-153. p. A tanulmány megjelent egy tanulmánykötetemben is, onnan idézem az alábbiakban: KUBINY1 1998. 6-22. p. 20 BFL ME 3. sz. [MOL DF 286050., kiadása: Budai mészárosok 352-362. p.] Az oklevél átirataival a továbbiakban még foglalkozom. 21 Uo. A mészárosok azt kérték, hogy elégett kiváltságukat „de tabula civitatis nostre ac aliis antiquis libertatibus in litteris regalibus de opere mechanicorum confectis” újítsák meg. A „tabula civitatis” alatt a városkönyvet értették. BTOE III/2. 821. sz.: „ad tabulam seu librurn civitatis conscribere”, 22 Mollay 1959. 101. p. Nr. 105.: „Dy Maister fleischagkerr sülien irfiech anderswo slahen nicht, das aufdergemain slachprugken pey der Tonaw, vnd das sol geschehen altzeit pey dem schon leichten tag. Auch sülien sy haut oder dy leder, also vor dem vleisch, vntter den vleisch pengken vnd nyndert anderswo verkauffen. Wer do wider thuet, vnd dar mit erfunden wirt, der soll Verliesen dy haut, vnd soi verpüest werden dem gericht mit einem gesmeidigen [lewt] lot Silbers.” Magyar fordítása: Blazovich-Schmidt2001. II. 370-371. p. A továbbiakban Mollay kiadására hivatkozom. 23 Elenchus fontium históriáé urbanae III/2. 39-41. p. 24 Mollay 1959. 86. p.: „Wir haben gesetzt, das kainer aines andern ampt zwischen yn soi verwesn, das er nicht kann arbaitten, Sunder ein yeslicher soi genuegsam sein an seinem hanndel.” (A cikkely eleje arról szól, hogy
