Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Az egészségügyi foglakozásúak társadalmi és gazdasági helyzete Budán a 15–16. század fordulóján
628 Társadalmi csoportok a középkori Budán látszik ezzel kapcsolatban egy pillantást vetnünk a szomszéd Ausztria fővárosára. Bécsben éppúgy éltek udvari orvosok a Habsburg-uralkodók környezetében, mint Budán a magyar királyokéban. Az osztrák fővárosban azonban jelentős praxist folytathattak még az egyetem orvoskarának professzorai. Ennek ellenére a bécsi polgárság sem látogatta gyakran az orvosokat. 1465-ben az orvoskarnak határozatot kellett hoznia, hogy hozzájárulásuk nélkül egyetlen „empiricus” vagy más ne praktizáljon Bécsben, kivéve azt, akit valamely egyetem doktornak elismert. A kari határozatból kiderül, hogy tartottak a gyógyszerészektől, továbbá gyógyítással foglalkozó és gyógyszert áruló apácáktól, végül az „empiricus”-nak nevezett kuruzslóktól, azaz a gyógyítás tudományát gyakorlatban, nem pedig egyetemen elsajátítóktól.52 Nem csoda, ha a bécsi polgárok a drága professzorok helyett közvetlenül fordultak a gyógyszerészhez, esetleg apácákhoz, szerzetesekhez, akik bizonyára gyakran csupán alamizsnát kértek, valamint a nem sokat kérő kuruzslókhoz.53 Budán és környékén sem lehetett más a helyzet. A középkor végi magyar főváros polgárságának egészségügyi ellátását az orvosokon és a sebészeken kívül, sőt helyettük, szintén a borbélyok, fürdősök és gyógyszerészek látták el, ezért nem érdektelen, ha az ő gazdasági és társadalmi helyzetükre is vetünk egy pillantást. Természetesen náluk a gyógyítás főfoglalkozásuk mellett csak - gyümölcsöző - melléktevékenységet jelentett. A borbélyoknak és a fürdősöknek a gyógyászatban játszott szerepét az orvostörténeti irodalom részletesen tárgyalja, erre itt nem térünk ki. Jóval többen éltek ezekből a mesterségekből Budán, mint orvosok vagy sebészek. Például két, véletlenül fennmaradt budai szőlődézsmajegyzékben, amelyek a város szőlőbirtokos lakosságának egy részét sorolják fel, 1505-ben és 1510 körül összesen hat borbély neve olvasható. Hárman közülük a Várban, a legjobb fekvésű utcákban, a negyedik a mai Vízivárosban (akkor Szent Péter város) lakott, a többi lakóhelyét nem ismerjük.54 Az említett tizedlajstromok említik még Mátyás és II. Ulászló királyok borbélyát, a kereskedelemmel is foglalkozó, birtokot, nemességet szerző későbbi óbudai várnagyot, majd Óbuda zálogbirtokosát, Raguzai Istvánt.55 A borbélyok - még ha leszámítjuk a nagyúrrá lett királyi borbélyt - adataink szerint nem tartoztak a legszegényebb polgárok közé, ámbár a patríciusi szintet nem érték el. Néhány példa a tizedlajstromokon kívül: Ottó borbélynak a Vár Mindszent (mai Úri) utcájában volt háza.56 Nemegyi Bálint budai borbély pedig csepeli rokonaitól ottani nemesi telket vásárolt 1518-ban.57 A borbélyok anyagi helyzetére a dézsmalajstromokból is következtethetünk: 52 Schrauf 1892. 119-121., 242-245. p. A kuruzslókra ld. pl. KÖNIGER 1958. 31. p. 53 Az orvosi stb. költségekről értesülhetünk a bécsi Szentlstván-prépostság egy besztercebányai eredetű alkalmazottja esetéből. Tizedszedés közben nyíllal meglőtték, majd lóval megtaposták. A sebésznek fizetett 32 magyar Ft-ot, két orvosnak összesen 12 magyar Ft-ot, „den knechten von den kristieren” 1 rajnai Ft-ot, különféle gyógyszerészeknek összesen 6 és fél magyar Ft-ot és 6 font dénárt. Orvosi és gyógyszerkiadása tehát felért egy tekintélyesebb ember évi jövedelmével! QuGSt Wien II/3. 4606. sz. 54 Budai bortizedjegyzék 1505., Budai bortizedjegyzék 1510. 55 Ld. rá a készülő Budapest története I. k[öteté]be irt fejezetünket, [helyesen II. kötetébe, ld. Budapest története II.A Szerk.] 56 MÓL Ft. Észt. kpt. m. lt. Lad. 71. fasc. 2. nr. 12. [MOL DF 238314.] 57 Prot. Búd. 458—459. p.
