Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Polgári értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten a Hunyadi és a Jagelló-korban
Polgári értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten... 617 azonban ilyen élesen megkülönböztetni a nagy és a kisebb kancelláriát (és az utóbbival együtt a királyi kúria többi bíróságát): sem munkatársaikat, sem pedig műveltségterjesztő szerepüket. A kincstár és munkatársai éppúgy részt vettek a kulturális törekvésekben, mint a kancelláriák, de nem kapcsolhatjuk ki - mint láttuk - a fővárosi és környéki nem királyi hivatalnok és értelmiségi személyeket sem. (A városi, káptalani stb. jegyzőket, az iskolamestereket és az ügyvédeket. Lásd például a formuláskönyvíró Magyit, a vígjátékíró Frankfurtért, a latin költő Haller Ruprechtet, vagy a humanista reformátor Kresslinget.) Más helyen arra is rámutattunk, hogy a különböző hivatalok személyzete egymással szoros kapcsolatban állott, gyakran ment át valamelyik a kancelláriából a kincstárba vagy a bíróságokhoz, illetve vissza.144 Az sem áll fenn, hogy a nagyobb kancellária csupa olasz egyetemet végzett humanistából állott volna. A kormányzat mindennapi ügyeit ellátó jegyzők zöme bizonyára nem járt egyetemre, ott szerzett tudását nem is igen hasznosíthatta. A titkárok esetében már más a helyzet. Szerintünk ezek elvileg nem is voltak ugyan a kancellária munkatársai, ha egyesek közülük ott dolgoztak is. Ezzel azonban más alkalommal kívánunk foglalkozni. Kétségtelen viszont, hogy diplomáciai munkában az uralkodó elsősorban őket foglalkoztatta; itt valóban hasznát vehették olaszországi humanista képzésüknek. Mégis igen sok titkár egyáltalán nem járt egyetemre. Közismert, hogy Szálkái László tipikus deák volt, mégis titkár, kincstartó, végül kancellár lett. Humanista műveltséggel rendelkezett ugyan, de azt nem egyetemen szerezte. A Jagelló-kor nagyszámú titkárának talán a fele járt egyetemre. Joggal írta Bónis György: „a humanizmus elterjedését a kancelláriában meglehetősen túlbecsülték.”145 A bíróságok viszont nem zárkóztak el teljesen a humanizmus elől, amire Werbőczy a példa.146 Valószínű azonban az is, hogy az a műveltségi válaszfal, amely egy padovai doktor és egy hazai deák között kétségkívül emelkedett, egyre inkább leomlóban volt. A hazai tanulni vágyó ifjak által leginkább látogatott egyetemek, a bécsi és a krakkói a 15. század végére szintén befogadták a humanizmust.147 A deákokat nevelő iskolamesterek - mint Frankfurter - tudásukat innen szerezték, és ezt adták át tanítványaiknak. Ugyanakkor a könyvnyomtatás feltalálása hihetetlen mértékben emelte az általános műveltséget, amihez hozzájárult a főváros 15. század végi nagy gazdasági fellendülése is.148 Rengeteg könyv került az országba, és nem véletlen, hogy a magyarországi könyvkiadók és könyvkereskedők mind Budán éltek.149 A magánkönyvtárak fejlődését mutatja egy jellemző budai adat. Egy bizonyos Septhey Péter 1488-ban öt nyomtatott könyvet, köztük a Magyarok krónikáját, ajándékozott a budai Ágoston-rendi Szent István-kolostornak. Hivatalnok volt: jegyzőként működött a tárnokszéknél, a kúriában, végül a kancelláriában. Bizonyára megszerezte a budai polgárjogot is: szőlője volt a városi határban. Tudjuk róla azt is, hogy még legalább tíz évig élt 1488 után, és többgyermekes családapa volt. Nem valószínű tehát, hogy teljes könyvtárát ajándékozta el.150 144 Ld. fenn Magyira és Frankfurterre, Haller egyik latin költeményét közöltük: KUBINYI 1963-64. 120. p. ; A hivatalok összefonódására ld. Kubinyi 1957. 32. p. valamint fenn, 126. j. (Az ügyvédekre vonatkozóan.) 145 „auch ist die Verbreitung des Humanismus in der Kanzlei ziemlich überschätzt worden”. BONIS 1964. 52. p. 146 Vö. pl. A magyar irodalom története 252-254. p. 147 Uo. 207. p. 148 Erre ld. a 3. jegyzetben idézett müvünket. 149 Vö. FlTZ 1959-67.1. passim. 150 Holub 1928. 74-75. p, és az itt idézett adatok, valamint MÓL DL 93580., 93640., 93643.; MonVatic 1/5. 31. p.; Már 1463-ban kúriai jegyző volt. Zichy X. 270. p.
