Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Polgári értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten a Hunyadi és a Jagelló-korban
Polgári értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten... 615 védkedett. Felesége a Pesti Mizsér patríciuscsaládból származott: az ö sógora volt az író Pesti Mizsér Gábor.130 Természetesen nem csupán ezek az ügyvédek működtek a fővárosban, azonban ők kétségkívül a legtekintélyesebbek közé tartoztak. Zömükben kimutathatóan deákok voltak, többségben vidékről költöztek Budára, illetve Pestre, és ügyvédként szereztek polgárjogot. Tulajdonképpen ez volt a polgárságnak egyetlen olyan rétege, amely a nemesség megszerzésére is törekedett, ami érthető is, hiszen a feudális törvényszékeknél működtek, feudális urak voltak ügyfeleik, akik előtt egy nemesi ügyvédnek nagyobb tekintélye lehetett. Ennek ellenére a várospolitikától sem idegenkedtek, ahogy azt Győri és Thorday példájából láthatjuk. Tulajdonképpen ugyanahhoz az értelmiségi réteghez, amelyhez az ügyvédek, tartoztak a közjegyzők is. Szerepük Magyarországon, a hiteles helyek országában, a külföldhöz képest kisebb volt. Mivel az egyházi bíróságok nem ismerték el a hiteles helyi kiadványokat, minden olyan ügyre, ami szentszék elé kerülhetett, közjegyzői oklevelet szereztek. Ugyancsak közjegyzők látták el a szentszéki jegyző feladatait is.131 Közjegyzőnek clericusokat neveztek ki, akiknek azonban csak kis része lehetett felszentelt pap. Hivatásos közjegyzőkre is vannak adataink, azonban sokkal többen lehettek azok, akik a közjegyzői képesítést csak azért szerezték meg, hogy egyéb hivataluk ellátásakor - ha szükséges - olyan írásokat is kiadhassanak, amelyeket a szentszékek (vagy esetleg külföldi szerződő felek) is elfogadhattak.132 A királyi, káptalani, városi jegyzők egy része is rendelkezett közjegyzői kinevezéssel. Magyi János, volt óbudai káptalani, majd pesti városi jegyző is megszerezte a közjegyzői működési engedélyt, sőt úgy látszik, egy időben hivatásos közjegyzőként is működött.133 A királyi ítélőmesterek között is voltak közjegyzők: Dorogházi László volt esztergomi szentszéki jegyző és Liszkai Horvát Ádám.134 A városi polgárság fiai közül is többen mentek közjegyzőnek. A 16. században, 1521 után ismerjük például Pál pesti kereskedő Gergely nevű fiát, aki különben 1517-19 között Krakkóban tanulván szerezte meg a közjegyzői képesítést.135 Ő tehát nem a hazai iskolákon tanult, jogtudó deákokhoz tartozott. Más fővárosi közjegyző is tanult külföldön: Kolozsvári Szász János például a bécsi egyetemre járt, akárcsak Köleséri Pál, aki nyilván a Magdolna-templom hasonnevű káplánjával azonos.136 Pesti Kelemenről nem tudjuk egyetemi végzettségét igazolni, Magyi azonban bizonyos, hogy nem járt egyetemre. Az óbudai kanonokok között közjegyző 130 KUBINYI 1968b. 84. p. 131 ÉRDÚJHELYI 1899. 99-159., 187-225. p.; SZENTPÉTERY 1930. 242-247. p.; BÓNIS 1963. 221-222. p.; BÓNIS 1964. 54. p.; BÓNIS 1967. passim. 132 Ilyenek lehettek pl. az ítélőmesterek közötti közjegyzők, különösen Liszkai Horvát Ádám, Id. alább, 133. j. 133 BÓNIS 1967. passim. 134 BÓNIS 1964. 54. p. 221. j.; Liszkai Ádám írta át mint közjegyző az 1487-es osztrák-magyar békeszerződést (TELEKI 1852-63. XII. 393-395. p.), valamint budai káptalani okleveleket, hogy azok egyházi bíróságok előtt is érvényesek legyenek. MÓL Ft. Zágrábi érs. It. Dec. 63., 65. [MOL DF 252094., 252096.] 135 Egyháztört. eml. I. 33. p.; Album II. 181. p.; Schrauf 1893. 90. p. 136 Szászra: MOL Ft. Észt. kpt. m. lt. Lad. 45. l'asc. 5. nr. 24, fasc. 6. nr. 1. [MOL DF 237501., 237504.]; SCHRAUF 1892. 90., 189. p ; Kölesérire Id. pl. Uo. 95. p ; MOL Ft. Észt. kpt. m. lt. Lad. 45. fasc. 6. nr. 1. [MOL DF 237504,]; Kölesérinek a Magdolna-templom káplánjával való azonosságát mutatja, hogy oklevelein a tanúk igen gyakran ottani káplántársai. 1474-ben pl. négy káplánja a Magdolna-templomnak (mind városi és mezővárosi származású!): Szatmárnémeti István, Csanádi Pál, Budai Bálintés Gyulai Bálint tanúskodott. MÓL Ft. Zágrábi érs. It. Dec. 29. [MOL DF 252059.]; 1480-ban ugyancsak itteni káplánok: Gyulai (Gyswla, nyilván sajtóhiba) Ferenc és Bálint, Varsányi György, Chetweck-i (bizonyára Csetneki) Máté a tanúk. MonVesp III. 266. p.
