Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Polgári értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten a Hunyadi és a Jagelló-korban
612 Társadalmi csoportok a középkori Budán nőst.) Igen kevesen jártak közülük egyetemre, tehát a deákműveltség volt legmagasabb képtettségük. Származásukat vizsgálva többségükben városi vagy mezővárosi polgárfíak, köztük többen budaiak. Óbudai csak kevés volt köztük, Bak mellett a királynéi Óbuda egyik legtekintélyesebb patríciuscsaládja sarját, Futhamoth Gergelyt említhetjük, azonban ő sem csupán rokonságának köszönhette kinevezését, hanem annak, hogy korábban a szlavóniai vicebán jegyzője volt, azaz a jogtudó értelmiséghez tartozott. A kisebb javadalmasok, az oltárigazgatók közül a többség pap volt ugyan, azonban ez a réteg sem különbözött jelentős mértékben a kanonokoktól. Átlépni a kanonokságba igen ritka esetben sikerült.114 Szinte azonos képet nyújt számunkra a felhévízi káptalan is. Prépostjai kizárólag királyi főtisztviselők, kincstartók, kancellárok, titkárok. Ez a javadalom azonban csak mellékesnek számított, valamennyi prépost a Mátyás-kor közepétől egyben megyéspüspök is volt valahol. Kanonokjai közül ismerjük Apori Gergely, Mocsmolnai Balázs (testvére nagyváradi polgár), Pápai János és Tolnai Menyhért nevét: azaz szintén városi, mezővárosi, de nem helybeli polgárfíakat.115 A szerzeteskolostorokról (és rendi kezelésű kórházakról) itt nem szólunk. Papságuk nem állott úgy a világi és egyházi értelmiség határán, mint a plébániáknál és társas egyházaknál; valóban egyházi jellegűeknek számítottak. Valószínűleg nagyobb számban léptek be közéjük fővárosi polgárok fiai, mivel azonban a koldulórendeknél időnként más-más kolostorba helyezték át a rendtagokat, többségükben ők sem tartoztak a helyi papsághoz. A fővárosi világi értelmiség - itt most azokra gondolunk, akik nem élveztek javadalmakat - a hivatalnokokból, ügyvédekből, közjegyzőkből (ezek ugyan clericusnak is számítottak), orvosokból és a gazdasági értelmiség képviselőiből állott. Kezdve a hivatalnok rétegen (s ez igen jelentős számarányban volt képviselve a városon belül), a hivatalvezető, és gyakran főpapi vagy főúri rangú, nem is mindig szakember kancellárokon, nagybírákon, bírói helyetteseiken és ítélőmestereiken, a kincstartókon, helyetteseiken és udvarbírákon kívül valóban szakembernek számítottak a királyi titkárok, részben deákműveltségü, részben egyetemet végzett férfiak, akiknek száma a Jagelló-kor végén a tízet is megközelítette.116 A központi hivatalokban nagyszámú jegyző dolgozott. Pontos számukat sohasem fogjuk ugyan ismerni, de valamit következtethetünk. Egy iktatáshoz 1482-ben 1 kancelláriai, 7 személynöki és 10 kúriai felsorolt jegyző közül küldtek ki valakit. Ugyanebben az évben egy másik oklevél 6 személynöki jegyző nevét adja meg, akik közül csak egy személy azonos a másik oklevélben említettekkel.117 Tehát akkor a személynök keze alatt legalább 12 jegyző dolgozott, a nagyobb kancelláriában feltehetően még több. A kincstárban sem kevés hivatalnok dolgozott. Rövid idő alatt, 1526. május 23. és június 30. között 18, a kincstár központjában dolgozó személy nevét tudjuk megállapítani. Hatan közülük kimutathatóan deákok.118 A hivatalnokok egy része lakó- és munkahelyének tekintette a fővárost, nem azonosult az itteni polgársággal. Mások azonban vagy innen származtak, vagy hivatalnokoskodásuk után is itt maradtak, polgárjogot szereztek. Idevalósi volt - legalábbis hivatalnokoskodása idején -114 Kubinyi-Fügedi i. m. [KUBINYI-FÜGEDI 1967-68 ] 115 Kubinyi 1964b. 117-119. p.;Prot. Búd. 48-49., 139., 171-172., 585r-586v.; Károlyi Oki. III. 1. p. 116 Csak az 1526. évi királyi számadáskönyv-töredékben, ami alig ötheti időszakot ölel fel, hét királyi titkár nevét olvashatjuk. MÓL DL 24405. 117 SZILÁGYI 1930. 117. p. 134. j.; MÓL DL 34231. 118 MÓL DL 24405.
