Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Polgári értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten a Hunyadi és a Jagelló-korban
Polgári értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten... 609 csupán fizetésként megszerző főpap, mint az államférfi és hadvezér, valamint nem is egyházias életmódú Beriszló Péter veszprémi püspök például zsinatot tartatott egyházmegyéjében.81 A fővárosi hivatalnok réteg és értelmiség vizsgálatánál tehát nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyházi középréteget sem. Azt a különös jelenséget tapasztaljuk ezzel kapcsolatban, hogy szemben külföldi városokkal, ahol a templomi javadalmakat a polgárság különböző rétegei számára tartották fenn,82 a magyar fővárosban alig találunk helyi származású papokat. Nálunk tehát nem volt szüksége a polgárságnak, elsősorban a patriciátusnak, hogy fiai elhelyezésére igénybe vegye az egyházat. Más helyen rámutattunk arra, hogy kevés gyermek született a polgárcsaládokban, még kevesebben érték meg a felnőtt kort, és így az életben maradt polgárgyermekek apjuk foglalkozását folytatva is megélhettek.83 Pedig mentek azért papi pályára budaiak és pestiek is: más városok egyházi javadalmaiban sok fővárosit találunk. Ezek azonban többségükben nem patrícius, hanem plebejus, vagy középpolgári származásúak voltak.84 A legjobban mutatja a helybeliek háttérbe szorulását a Boldogasszony-plébánia, a budai németek egyháza, a főváros főplébániája. Plébánosát a Jogkönyv értelmében a polgárság választotta,85 mégsem az ő fiai jutottak birtokába. 1441-ben a magyar, és bizonyára nemes Tornallyay János a plébános, akit nyilván a király erőszakolt rá a városi tanácsra.86 1446-ban Széchy Dénes prímás (lehet, hogy a polgárság kérésére), meg akarta fosztani javadalmától, amelyet a boroszlói egyházmegyei, tehát feltehetően német vagy németül tudó Bagnitzi Ferencnek adott.87 Rövidesen azonban a szintén magyar nemes Bánfalvi Bárius Miklós királyi alkancellár lett a plébános.88 Ettől kezdve hosszabb ideig úgy látszik, hogy a javadalmat a királyi kancellária tisztviselői számára tartották fenn. Báriust Aloch István, zágrábi olvasókanonok, V. László osztrák kancellárja (egy időben Ciliéi Ulriké is), követte. Ő lehetett az az István plébános, aki 1464-ben Várday István főkancellár mellett a kancellária tényleges munkájából is kivette részét.8*’ Utóda, a magyar Matucsinai Gábor alkancellár, majd kancellár, egyelőre felszentelés nélkül élvezte a javadalmat.90 Mátyás idejében végül a király kedvelt csillagásza, a lengyel Marcin Bylica z Olkusza töltötte be ezt a tisztet.91 A Jagelló-kor elején a polgárság rö81 PÉTERFFY 1742. 220-243. p. 82 Ld. pl. Schulte 1910.245-246. p. stb. 83 Kubinyi 1966. 233-234. p. 84 Pl. Budai Bálint esztergomi, János váci. Farkas és Lőrinc pozsonyi kanonokok. Pesti Gergely barsi főesperes, Pál váci kanonok, Ambrus kői custos. Középpolgári családok tagjai Bozorád Gergely pozsonyi kanonok. Cserbokor László - egy mészároscsalád sarja - Csanádi prépost. Alacsonyabb rangú papok: Pesti Imre esztergomi karpap. Budai Márton apostagi oltárigazgató. Adatainkat bőven lehetne szaporítani. [MÓL Ft. Észt. kpt. m. It. Lad. 25. fasc. 3. nr. 2.; Lad. 53. fasc. 3. nr. 27.; Lad. 71. fasc. 2. nr. 4. [MOL DF 236377., 238111., 238310.]; Knauz 1863b., 123. sz.; MÓL DL 88803, 18438.; Prot. Búd. 135-136., 171-172. p. MonVesp IV. 136. p.; ORTVAY 1894-1903. III. 285., 291-292. p ; Reizner 1899-1900. IV. 131. p ; Egyháztört. eml.I. 59. p.; KOLLÁNYl 1900. 120., 125. p ] 85 MOLLAY 1959. 67. p. 23. cikkely. 86 MÓL Ft. Észt. pr. It. Arch. eccl. vetus nr. 46. [MOL DF 249009 ] 87 LUKCSICS 1931-38. 1938. II. 930. sz. 88 MÓL Ft. Észt. kpt. m. lt. Lad. 45. fasc. 12. nr. 8 [MÓL DF 237580.]; LUKCSICS 1931-38. 1938. II. 1130., 1324. sz.; MÁLYUSZ 1957. 582. p. 89 QuGSt Wien II/2. 3509., 3517., 3520., 3522. sz.; MÓL DL 15482., 15623.; MÓL Ft. Pozsony v. lt. oki. 4700. sz. [MÓL DF 242765 ]; MÓL Ft. Kassa v. lt. Schwartzenbach gy. 348. sz. [MÓL DF 270387.] 90 MÓL DL 17005.; MonVesp III. 206-207. p ; Szentpétery 1930, 167., 170. p.; Szilágyi 1930. 8„ 11. p.; FRAKNÓI 1900. 153. p. 91 Kovács 1964.55-58. p.
