Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Polgári értelmiség és hivatalnokréteg Budán és Pesten a Hunyadi és a Jagelló-korban
604 Társadalmi csoportok a középkori Budán a nótáriusnak is.33 Wolfgang azonban nem jegyző, hanem mészáros volt, ezek szerint az ő példája alapján a litteratust olyan személynek tekinthetjük, aki azzal a képzettséggel rendelkezett, amelyet egy nótáriustól, mégpedig bizonyára valamely hazai intézménynél: hiteles helynél vagy bíróságnál működőtől megkívántak.34 Véleményünk szerint a litteratus-fogalom okvetlenül szűkebb értelmű (legalábbis korszakunkban és Magyarországon) a „lateiner”-nél, latinul tudónál.35 Latint a kereskedői pályára készülő városi polgárfiak is tanultak iskoláikban, a kereskedelmi számadások nyelve külföldön is hosszabb ideig latin.36 Ezek, akik lényegében a Jakó által gazdasági értelmiségnek nevezett rétegnek felelnek meg,37 sohasem litteratusok. Nem nevezték továbbá általában deáknak azokat sem, akik egyetemre jártak. Érthető is ez, hiszen nem ismerkedtek meg a hazai jogi vonatkozású oklevelek fogalmazásával. Az sem véletlen, hogy városaink német anyanyelvű polgárságából csak igen kevesen szerezték meg a litteratus címet,38 tehát iskolázottságuk más lehetett, ők pedig nem nagyon törekedtek hazai szokásjogi ismeretek szerzésére. Ha a latinul tudókat és az oklevél-fogalmazásban jártas litteratusokat meg tudjuk is egymástól különböztetni, már jóval nehezebb ez a deákok és a gyakorlati jogászok rétege között. A nehézségeket csak növeli, hogy a litteratuscím használata nem volt oklevélhez kötve, azt nevezték deáknak, akit annak tartottak. Bonyolította ezt még az is, amire az alábbiakban külön kitérünk, hogy a címet - még ha járt is valakinek - csak bizonyos esetekben tették ki. A nehézséget talán olyanformán kerülhetjük meg, ha megkülönböztetjük egymástól azokat a deákokat, akik valamely iskolában a retorikai oktatás keretében oklevél-fogalmazásban is jártasságot szereztek, sőt esetleg ehhez a királyi vagy valamely bírói, hiteles helyi kancelláriában scolarisként39 gyakorlati ismeretekhez is jutottak azoktól, akik ezeket az ismereteket képzettségüknek megfelelően kamatoztatták. Természetesen mindez feltevés, és csupán sok deák egyéni életpályájának vizsgálata után dönthető el - amennyiben egyáltalán lehetséges - ez a kérdés. A litteratusoknak ugyanis csak egy, talán nem is nagy része folytatott értelmiségi foglalkozást. Kereskedők, iparosok, sőt alantasabb foglalkozást űzők is viseltek deáki címet.40 Ilyen volt az előbb említett Wolfgang mészáros, azonban számos más példát is idézhetünk. A fővárosba különösen sok tanulni vágyó vidéki fiatal érkezett, akik közül nem egy itt maradt, polgárjogot szerzett, de nem mind értékesítette tudását. A Fejér megyei kisbirtokos, nemes Mikolai Angyal István például majdnem biztos, hogy részbirtokáról tanulási célból jött Budára, azon-33 Vö. Du CANGE 1840-50. VI. 130-131. p.; Lexer 1964. 186. p. (a Schreiber, azaz schríbaere jelentése.) Vö. még MOLLAY 1967. 221-222., 322-323. p. 34 Ez lényegében megfelel Papp László (Papp 1957b. 445. p.) értelmezésének: a deák „bizonyos értelmiségi munkakör (el)végzésére képesített személy.” 35 Vö. Grundmann 1958. 54-65. p. Mezey is azonosítja bizonyos mértékben a litteratust a lateinerrel. (MEZEY 1968. 4L p.) 36 Grundmann 1958.60. p. 37 JAKÓ 1967. 220., 224. p. 38 Alig címeznek budai német anyanyelvű személyt korszakunkban deáknak. Wolfgang mészáros céhmester egyik kivételünk. Ilyen még az az Andreas litteratus deNeideck, György zagorjai gróf familiárisa, aki 1511-ben végrendelkezett Budán. MÓL Ft. Pozsony v. lt. oki. 5288. sz. [MOL DF 243332.] 39 MlKLÓSSY 1940-41. 18-19. 170-178. p. 40 Kereskedőre pl. Id. a következő jegyzetet. Gergely deák, óbudai káptalani jobbágyot halászás közben ölik meg 1475-ben. MÓL DL 17677. 1510-ben a Szent Mihály-kápolna (budai temetőkápolna) közelében lakó Sírásó Miklós deáknak a Sármellék szőlőhegyen volt szőlője. Budai bortizedjegyzék 1510. FÜGEDI 1960. 517-519. p.
