Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Parasztok fővárosba költözése a középkor végén
Parasztok városba költözése a középkor végén 579 A legérdekesebb azonban az, hogy délnyugati irányban kb. száz kilométer hosszan Székesfehérvártól egy további jelentős népességfelvevő körzete nyúlik el a városnak. Ez magába foglalja a Sió és a Sárvíztől nyugatra eső területet, a Hegyhátot és a somogy-tolnai dombvidék nyugati felét, és majdnem eléri a Mecsek északi lejtőjét. Hiányzik szinte teljesen Tolna megye keleti fele-Földvár kivételével-, gazdag mezővárosaival. Minden jel szerint Székesfehérváramelyet három oldalról városok vettek körül - a negyedik, városmentes táj piacává lett, hiszen innen jóval messzibbről vonzotta magához a parasztságot, mint amilyen a négymérföldes piackörzetének sugara. Ezt a dél felé terjeszkedő és kiszélesedő piackörzetet kelet felől Tolna és a többi tekintélyes Duna menti mezőváros piacai határolták. Ezeknek jóval nagyobb gazdasági jelentőségük volt, minta megye nyugati, eszerint Fehérvár vonzása alá tartozó felébe eső mezővárosoknak.41 Délen a távolságon és a Mecseken kívül nyilván Pécs körzete állta útját Székesfehérvár terjeszkedésének. Marad Somogy nyugati fele és Zala, ahol ekkor még Tolnához hasonló jelentőségű várost nem lehet találni. Úgy látszik, itt már valóban Buda és testvérvárosai vonzásköre érintkezett Fehérváréval. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy nem csupán Buda és Fehérvár (és természetesen a sajnos adatokkal nem dokumentálható Pécs) vonzásával kell számolnunk, hanem Szegedével is. Az 1522. évi szegedi tizedlajstromban - nem számítva a népnévből képzett, kun, török, tót, stb. neveket — 228 helynévi eredetű családnevet viselő személyt találunk. Csak a megyei - és nem falu- vagy városnevi - eredetűeket véve számba egy Baranyai, huszonnégy Somogyi, két Tolnai (de ezek lehetnek Tolna mezővárosból valók is), valamint négy Zalai neve olvasható a tizedlajstromban.42 Azaz elsősorban Somogy volt Szeged szempontjából jelentős, hiszen 10%-ra tehetők a somogyiak a város polgárságában. A somogyiak magas arányszáma Szeged polgárságában egyben kétségessé teszi annak a lehetőségnek a felvetését, hogy a városban működő egyházi testületek dél-dunántúli birtokainak jobbágyságát vonzotta az a város, amelyben földesuruk intézménye működött. Szegedi egyházi testületek ugyanis nem voltak itt nagybirtokosok. Teljesen ugyan - amennyiben ilyen testületnek volt birtoka a Dél-Dunántúlon - nem vethetjük el ezt a lehetőséget, hiszen a jobbágynak olykor fel kellett keresnie ügyes-bajos dolgával a földesurat, a birtokok termését is fel kellett fuvarozni. Mégis, annak ellenére, hogy a fehérvári egyházi testületeknek hatalmas birtokai voltak a Dél-Dunántúlon,43 viszonylag kevés olyan dél-dunántúli eredetű fehérvári polgárt ismerünk, aki valamely itteni egyház birtokáról származott. Hasonló az eset a fővárossal. A budai káptalan és a Nyulak szigeti kolostor különösen sok birtokkal rendelkezett a négy déli megyében,44 ezek a települések alig fordulnak elő. Még leginkább Igái mezővárosa esetében lehet ezt feltételezni. Az a György deák, aki Igaion egy negyed telket örökölt, azon a Budafelhévízen lakott, amelynek egyik részbirtokosa Igái földesura, a Nyulak szigeti kolostor volt.45 Szintén nem lehet véletlen, hogy az óbudai káptalan egyik szőlőmunkás óbudai jobbágyát Zalainak hívták, hiszen a káptalannak Zalában birtokai voltak.46 Az esetek többsége azonban nem ezt bizo-41 Vö. Szakály 1969. 28-29. p. 42 REIZNER 1899-1900. IV. 97. p. skk. A huszonnégy Somogyi közül egy kivétellel mind kereszténypénzt fizető zsellér volt (98,100., 102., 105,107., 109., 113., 124., 126. p ). Hozzájuk kell még számítanunk a két, ugyancsak kereszténypénzt fizető Lábadit is (102., 118. p ). Lábad a Marcaliak, majd a Bátoriak Somogy megyei mezővárosa volt. CsÁNKl 1890-1913. II 579. p. 43 Vö. CSÁNKI 1890-1913. II. 544., 672-673. p.; III. 147., 465-466. p. 44 CSÁNKI 1890-1913 II. 555-556., 666-667., 688-689. p ; III. 137-138., 472. p. 45 Ld. Adattár, valamint K.UBINYI 1964b. 21-122. p.
