Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Parasztok fővárosba költözése a középkor végén
Parasztok városba költözése a középkor végén 575 vándorolt polgárokat, a következő megyéket kapjuk, mint amelyekből a legtöbben költöztek be a városokba. 1. táblázat. A legtöbb polgárt adó hat megyéből származónak Budán, Pesten, Óbudán és összesen. Buda Pest Óbuda Összesen a három városban Zala 24 Pest 34 Pilis 17 Pest 57 Baranya 22 Nógrád 8 Somogy 7 Somogy 32 Pest 20 Baranya 7 Pest 3 Baranya 30 Somogy 19 Pilis 6 Fejér 3 Nógrád 29 Nógrád 18 Somogy 6 Nógrád 3 Zala 28 Pilis 16 Heves 5 Zala 3 Pilis 23 Azaz megkülönböztethető egymástól bizonyos mértékben Buda, illetve Pest és Óbuda. Ez utóbbi kettőben erősebb mérvű a szűkebb piackörzetből való bevándorlás, ennek ellenére Somogy, Baranya és Zala az összesítésben az öt legtöbb Buda környéki polgárt adó megye között szerepel. Térképeinken világosan látszik, hogy mennyiben különböznek egymástól a mai fővárost alkotó testvérvárosok, legalábbis polgáraik származáshelyét illetően (Lásd a 43-45. ábrát). Buda polgárai elég nagy szórásban szinte az ország valamennyi megyéjéből költöztek a fővárosba, míg Pest és Óbuda elsősorban törzsmegyéjére, Pest, illetve Pilisre támaszkodott. A szomszéd megyéket leszámítva a pestiek ezenkívül a folyók mellett fekvő megyékből költöztek a városba, ami érthető, ha a pestiek folyami kereskedelmére gondolunk.35 36 Mindhárom város azonban úgy látszik, a Dél-Dunántúllal tarthatott szoros kapcsolatot, ha nem egyenlő mértékben is. Feltűnő először, hogy a közelebb fekvő Tolna viszonylag kevés polgárt adott (és csak Budának). Különben Buda esetében nincs nagy eltérés a másik három megye között, azon-35 A helynévből képzett vezetéknevek többségükben ebben a korban még nem kialakult vezetéknevek, hanem valójában a nevet viselő egyén származáshelyére utalnak. Vő. SZÉKELY 1970. 206-206. p. Saját korábbi ezt tagadó álláspontommal szemben adatokkal igazolom, hogy a vezetéknevek a 15-16. század fordulóján a magyar fővárosban még nem szilárdultak meg: Kubinyi 1966. 228. p. skk. Ellenkező álláspontot foglal el Szabó István (Szabó 1969. 215-219. p.), aki szerint a jobbágyfalvakban a családnevek már korábban örökletessé váltak. Bár öröklődő családnevekre a városokban, és nem öröklődő, változókra a falvakban is lehetne példákat idézni, azt hiszem, mégiscsak az áll, hogy a falvakban előbb szilárdultak meg a családnevek, mint a városokban, és így egyrészt Szabó István, másrészt Székely és az én álláspontom között nincs lényeges ellentét. Mivel a falu lakossága állandóbb, mint az állandóan új betelepülőkkel felfrissülő város, természetes, hogy a családnevek is hamarabb válnak állandókká. Megjegyezzük, hogy a helynévből képzett vezetékneveknek a városba újonnan beköltözők származáshelye forrásaként való felhasználhatóságának jogosultsága a külföldi szakirodalomban is vita tárgya, de úgy látszik, a tudósoktöbbsége inkább ami álláspontunkkal megegyező nézetet vall. R. S. Lopez pl. kimutatta, hogy a középkorvégi olasz városokban a helynévből képzett vezetéknevet viselő személyek valóban onnan származtak, és csak rövid ideje tartózkodtak a városban. Idézi HEERS 1963. 274-275. p., aki az ellentétes nézeteket is ismerteti, de szintén a helynévből képzett vezetéknevek felhasználhatósága felé hajlik. 36 Kubinyi 1971b 412^115. p.
