Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban 565 Fiilöp életpályája.186 Sok nemes polgárnál igen nehéz megállapítani, hogy feudális úrnak vagy polgárnak tekinthetők-e. A birtokukat előbb-utóbb eladó beköltözött nemeseket (illetve városi rokonaikat) mindenképp a polgárokhoz számíthatjuk, akkor is, ha jogilag nemesek. Azok a nemességet szerzett, főleg patrícius polgárok pedig, akik az ország egymástól távol eső területein szereznek zálog vagy egyéb címen birtokot, hogy azután egy idő múlva továbbadják őket, szintén nem nevezhetők feudális úrnak, inkább olyan polgárnak, aki üzleti tőkéje egy részét vagy a kockázattól akarta biztosítani, vagy pedig birtokspekulációra felhasználni. Hozzájuk számíthatjuk - és ezek sokszor ugyanazok a személyek, mint az előző csoportbeliek - azokat, akik majorságokat, prédiumokat, erdőket szereznek valamilyen jogcímen a város távolabbi környékén. Ez a réteg valahogy a nyugati „új nemesség” jellegzetességét mutatja,187 és a fővárosi polgárságban elég tekintélyes szerepet játszik. Ugyanehhez a réteghez kell számítanunk azokat a kis- és középnemeseket, akik megtartják családi birtokaikat is, de nem feudális járadékból, hanem kereskedelemből, esetleg kézműiparból élnek meg, a városban laknak, és igen gyakran a polgári önkormányzatban is szerepet vállalnak. Ezzel szemben a kizárólag feudális földjáradékból élő és egyben városi polgárjogot élvező személy viszonylag ritka. A nemesség tehát sem származás, sern pedig házasodási kör szempontjából nem alkotott külön réteget a városban. A magyar nemességben az egytelkes parasztnemestől a leghatalmasabb bárókig vagyont és társadalmi befolyást tekintve igen sok fokozat volt megtalálható, így nem véletlen, hogy a városba költözött nemesek közül - ha polgárjogot szereztek — a középnemesség a patriciátusba, míg a kisebb birtokosok vagyoni helyzetüknek megfelelően a közép- és kispolgárságba olvadtak be, vagy onnan választották házastársukat. (Ez persze nem jelenti azt, hogy kisnemesek kereskedelem stb. útján nem juthattak volna be a patriciátusba.) Persze a kis- és középpolgárság nem csupán nemesekből állott. A középpolgárságnál szintén megtaláljuk (és nem csupán a német anyanyelvűeknél) a más városi, mezővárosi családokkal való összeköttetést. Budán például a már említett Kakas család nemesi rokonai között székesfehérvári polgárt is találunk. Ebenhauser Lőrincnek Sopronban és Bécsújhelyben éltek a 186 1494-ben mint egregius királyi aulicus emelt panaszt a Kanizsaiak ellen, mert Magyarbródra hajtott 707 ökrét és 5150 birkáját szétkergették (MÓL DL 22515.). 1497-ben Móré Péter volt királyi tavernicus fogadja testvérévé felvidéki birtokokban Hidasi Rácz Fillöpöt (RUDNAY 1908. 81. p ). 1501-ben budai polgárként kézizálogra ad kölcsönt (eléggé uzsoramódon) nemesnek (MÓL DL 25160.). 1502-ben óbudai várnagy, egregius (óbudai nemeseket veretett meg! SÜMEGHY 1928. 177—178. p ). 1505-ben lógodi házában lakik egy budai szőlőbirtokos (Budai bortizedjegyzék 1505.: Nagydézsma szh.). 1511-ben eltiltják Nyitra megyei birtokok elfoglalásától, ill. megidézik budai Mindszent utcai házában nemes Hidasi Rácz Fülöp budai incolát (MÓL DL 95755-56. Ld. ezekre a nyitrai stb. birtokügyeire még RUDNAY 1908.23., 28,58., 81-89. p ). 1518-ban nemes Budai Rácz Fülöp, felesége Ilona, valamint Margit, Ruszkai Komis János özvegye eltiltják Komis Jánost a Pest megyei Egh (Ety) birtok eladásától (Prot. Búd. 434. p ). 1519-ben nemes Hidasi Rácz Fülöp budai civis eltartási kötelezettséggel fiának fogadja egregius Teszéri Miklóst, Zsámbokréthy Lászlót pedig testvérének. Birtokai Pozsony és Nyitra megyékben terültek el, Margit, özvegy Kornisné szintén adoptiv leánya volt. A király, amikor consensusát adja ehhez, szintén nemesnek és budai polgárnak nevezi (MÓL DL 95769.). Nem sokkal később meghalt, de örököseinek pereskedniük kellett. Az egyik oklevélben nemes néhai Rácz Fülöpnek nevezik ezzel kapcsolatban, míg a másikban „circumspectus” budai polgárnak (1520: MÓL DL 95769., Pozsony v. It. oki. 5410. sz. [MOL DF 243454.]). Rácz tehát üzletelő, állatkereskedő középnemes volt, aki - bizonyára üzletei miatt - budai polgárjogot is szerzett, és felváltva szükség szerint élhetett nemesi és budai polgári jogaival. Gyermeke nem lévén, idősebb korában adoptációval akart támaszt szerezni magának. Nem véletlenül választotta ilyennek Teszérit, aki hasonló típusú nemes volt; budai harmincados. Ld. pl. Bártfa v. It. oki, 4245. sz. [MOL DF 217147 ] 187 Vö. erre Pach 1963. 99. skk. p. Ld. még HEERS 1963. 110-111. p.
