Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
562 Társadalmi csoportok a középkori Budán kereskedő — vette feleségül,164 Jakab ónkorsógyártó feleségei a német mészároscéh tagjainak, Áldoth Andrásnak és Stengel Gáspárnak a leányai voltak.165 Miklós varga lánya János kötélverőhöz ment hozzá,166 míg Ferenc nyírő és László szabó feleségei bizonyára Albert szekérgyártó leányai voltak, hiszen annak házát örökölték.167 Ugyanígy megtalálható a városhatáron túli házasságkötés, elsősorban a német polgárságnál e réteg esetében is. Hans Briefmaler (oklevélfestő?) pesti polgár felesége négy nővére közül ketten Augsburg vidékén, ketten Bécsben mentek férjhez. A két utóbbi közül az egyiknek férje üveges, a másiké ács volt. A kézműves polgárok tehát szintén elsősorban egymás közt házasodtak, mégpedig a közülük a patriciátusba is bekerültek a hozzájuk hasonló kereskedelemmel is foglalkozó iparosokkal. Nemzetiségi szempontból azonban ugyanaz áll rájuk, mint a kereskedő patriciátusra: németek a németekkel, magyarok a magyarokkal házasodtak. Több iparágban külön magyar és külön német céh működött. Valamivel azonban nagyobb arányú lehetett a keveredés a különböző nyelvű iparosok, mint a különböző nyelvű patríciusok közt. Mással ugyanis, mint beházasodással nem volna magyarázható, hogy a német mészárosok céhének magyar tagjai is voltak.168 169 A magyar iparosok közt nem feledkezhetünk meg a nemesekről. Megállapítható ugyanis, hogy a magyar polgárság mindkét városban — és ez nemcsak a gazdag polgárokra vonatkozó megállapítás - keresztül-kasul összeházasodott a nemességgel. Külvárosi iparosok, szegény polgárok vesznek feleségül „nemes” kisasszonyokat, igaz, főleg egytelkes, paraszti sorban élő nemesi családok leányait. A középpolgári szintet elérő családok nemesi rokonai már tehetősebbek. A patríciusoknál fentebb láttuk, hogy nemesi atyafiságuk középbirtokos, sőt a bárói családokból került ki. Nem véletlen ez az általánosnak mondható nemesi összeházasodás, hiszen számos nemes szerzett házat, sőt polgárjogot a két városban, és folytatott polgári életformát. A nem patrícius polgárok között említhetjük a nemes Gercsei Ewthwes családot. Külvárosi polgárok voltak, akik gercsei birtokukat 100 Ft-ért adták el, tehát az egytelkesnél valamivel tehetősebbnek voltak tekinthetők. Feladták teljesen a nemesi életformát, hogy polgári foglalkozást (ötvösség) folytassanak.166 Pedig nem tartoztak a várbeli Ötvös 164 Egy Tamás nevű üveges 1457-ben városi tanácstag (DL 15153., Észt. kpt. m. Lt. Lad. 64. fase. 1. nr. 30. [valószínűleg Lad. 64. fase. 1. nr. 10., MOL DF 238157.]; ld. még rá MOL DL 14451., 15766 ). Talán rokona lehetett Máté, a későbbi bíró, aki legalább négyszer volt tanácstag. (Ld. rá Balogh 1966.1.582. p. és 1464: Észt. kpt. o. lt. Capsa 34. fase. 1. nr. 30. [valószínűleg Capsa. 34. fase. 1. nr. 10., MOL DF 208858 ], 1474: MÓL Ft. Zágr. érs. lt. 39. Priv. [MÓL DF 252007.] - itt az esküdt providus!). 1494-ben néhai, ekkor a volt bírót a tanács prudensnek mondja (MÓL DL 39213.). Leánya, Ilona 1492-ben Szabó Benedek felesége, 1494-ben özvegye (MonVatic 1/5. 12. p. és az előbbi adat). 1494-ben Benedek nevű vitripart említenek, aki minden jel szerint Máté rokona, esetleg fia, circumspectus (MÓL DL 39212.). Szabónak 1478-ban az Olasz utcában volt háza (MÓL Ft. Egri kpt. m. lt. 29. 4—5. 1. [ma valószínűleg Nr. 29. fasc. 5. fr. 1., MÓL DF 210729.]), az előbbi, 1492-es adat szerint Gergely fia és testvérei: Máté és Demeter, 1494-ben az udvarnak ad el szövetféléket (Engel 1797-98. I. 81-82., 97. p.). Olasz utcai háza 1510-ben öccséé, Mátéé, itt lakik Soós Miklós (Budai bortizedjegyzék 1510.: Vereskő szh.) Vö. Balogh 1966.1. 575., 622. p. 165 Mészéros céhkönyv 1508. III. 7. és 1511. VI. 8. Az Aldothokból Pál 1474-ben a német mészároscéh céhmestere (BFL ME 9. sz. [MÓL DF 286055., kiadása: Budai mészárosok 347-350. p.]), Stengel 1509-ben volt céhmester (uo. [BFL ME 10.; MOL DF 286057.; kiadása: Budai mészárosok 377-380. p.]). 166 1521: MÓL Ft. Tiszántúli ref. egyh. kt. 135. sz. [ma valószínűleg 81. sz., MÓL DF 275872.] 167 Észt. kpt. m. lt. Lad. 53. fasc. 3. nr. 41. [MÓL DF 238125.] 168 Briefmalerre ld. QuGSt Wien II/4. 6297, 6328. sz. A budai „német” mészároscéhnek kétségtelenül magyar tagjai voltak, pl. Farkas Péter és Cserbokor István. Valószínűleg egy mesterözvegyet elvéve nyerték el a mesterjogot. 169 A néhai Tamás fia Ambrus 1516-ban adja el gercsei birtokát (Prot. Búd. 348-349. p. Tamás özvegyének külvárosi Pap utcai házát a következő évben is említik: MÓL Ft. Tiszántúli ref. egyh. kt. 132. [ma valószínűleg 80. sz.,
