Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
550 Társadalmi csoportok a középkori Budán A Bodó család másik, mindjárt említendő ága ugyanis nemes volt. És valóban, István deákot már az első őt említő oklevél nobilisnak nevezi. Igaz, később gyakran fordul elő egyszerűen polgárként, és nem is csupán városi oklevelekben. Ez azonban nem jelent semmit, nem egy városi nemes polgár esetében ugyanez kimutatható. így tehát nemességgel rendelkező, városi polgárnak kell tekintenünk.135 Temesvári Bodó (64. ábra) Az előbb megemlékeztünk Szegedi Bodó Istvánon kívül két szegedi Bodó nevű rokonáról, valamint Mihályról, aki leánya mészárszékét megvette. Ez a Mihály Temesvárról származott, 1472-ben iratkozott be a bécsi egyetemre. Nem ő járt először családjából Bécsben. Temesvári Bodó Domokos 1471-ben iratkozott be. Bizonyára Mihály bátyja volt. Ha egy családból egyszerre ketten tanulhatnak külföldi egyetemen, vagyonosnak tételezhetjük fel. 1475-1480 közt egy harmadik rokonuk neve bukkan fel az oklevelekben: Temesvári Bodó Lőrinc budai kanonok. A családnak kiterjedt rokonsága szinte valamennyi magyar városban megtalálható, azonban bennünket elsősorban a Pestre költözött Mihály személye érdekel. A bécsi egyetemi beiratkozása utáni első adatunk 1490-ből származik. Ekkor Zápolyai István budai provizora, de az oklevélből megtudjuk, hogy már a néhai Zápolyai Imre nádornak is szolgálatában állott. Most malomépítésre kap engedélyt Szentfalván, Pest déli külvárosában. 1496-ban mind a nádor, mind a király egregiusnak nevezi. Ekkor birtokokat szerzett Pest és Külső-Szolnok megyékben. 1497-ben mint nemes és pesti polgár Tatár László váradi polgár nevében tiltakozott hiteleshely előtt, mert Szegedi Szilágyi László özvegye el akarta adni egy váradi, két szegedi és egy pécsi házat. Ugyanebben az évben a pesti tanács előtt nobilis concivisként pesti házat vásárolt feleségével, Zsófiával közösen 450 Ft-ért. 1503-ban királyi oklevélben olvassuk, hogy nemes Pesti Bodó Mihály, Zápolyai János officialisa és budai udvarbírója, Nógrád megyében hatalmaskodást követett el. Bodó tehát idestova másfél évtizede áll változatlanul a Zápolyaiak szolgálatában. Ebben az évben újabb pesti házat vásárol 432 Ft-ért, és ekkor veszi meg István deák mészárszékét is. A pesti tanács mindkét alkalommal egregius concivisnek mondja. Ekkor még élt felesége, Zsófia. 1505-ben viszont a bortizedlajstrom szerint a veszprémi káptalantól bérelte a szentendrei és bogdányi bortizedeket. 1508-ban bánkházai, solti széki udvarházát említi egy oklevél. Ebben nobilis a címe. 1510. október 15-én viszont Temesvári Bodó Mihály és Péter egregiusok tovább zálogosítanak náluk zálogban levő Csongrád megyei birtokrészeket. 1510. december 6-án azután saját kezű végrendeletet ír a temesvári születésű Bodó Mihály. Most derül ki róla, hogy jelentős borkereskedő, akinek a nádor, a fehérvári prépost és „méltóságos úrnője” (azaz Zápolyai István özvegye) is tartozik bor árával. Szerémségi és somogyi borral kereskedett. Intézkedik végrendeletében a bánkházai allodiumáról és Kőrös mezőváros nála zálogban levő részéről. Említi a néhai Szilágyi László nagy fáradsággal megszer135 Az 1494. évi tárnokszéki ítéletlevélben átírt okleveleken (MÓL DL 61885.) kívül a következő adatok vonatkoznak erre a családra. 1470: Pest és Nógrád Megye Állami Levéltára [ma Pest Megyei Levéltár] oki. 35. sz. [MÓL DF 280106., kiadása: Pest Megye 59-60. p. Hasonmása: uo. 131. p.]; 1462 és 1465: SCHRAUF 1902.204., 227. p.; 1471 és 1472: Veress 1915.1. 15—16. p.; Szegedi házeladás a Bodóknak: Kovachich 1799.284-285. p.; 1483: MÓL DL 18753., 18758., 18799.; 1484: MÓL Ft. Beszterce v. It. ok. 143-44., 147-48. sz. [MOL DF 247377-247378., 247381-247382.]; 1488: Matrikel II. 204. p„ SCHRAUF 1902. 138.; Az epitaphium: Kovachich 1799. XIX. p.; Per a Szilágyi-örökösökkel no. 429-430. p.; 1503: MÓL DL 61945.; Szegedi Bodó István deák nemességét azért kell hangsúlyozni, mert Zsilinszky (ZSILINSZKY 1891. 658-659. p.) nem nemesnek tartja, és az ő főispánságával indokolja az 1475: 15. te. létrejöttét. Ld. még KUBINYI 1957.45. p. 164. j.
