Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről II. - Várostörténeti tanulmányok 11/2. (Budapest, 2009)
Társadalmi csoportok a középkori Budán - Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jagelló-korban
Budai és pesti polgárok családi összeköttetései a Jage 1 ló-korban 547 most tűnik fel János, aki talán öccse lehetett. Felesége szüleitől, Gábriel Györgytől és Szabó Ilonától tekintélyes vagyont örökölt, amihez hozzájárult saját családjáé. 1525-ben a firenzei Pitti Miklós és Vischer Jakab pozsonyi pénzverők viszályában választott bíró Schaller Jakab budai könyvkiadóval közösen. A mohácsi csata után a Magdolna-templom, a magyarok plébániája vitricusaként a templom kincseit nyugatra menekíti, sőt állítólag Szicíliába akart velük szökni. A kincseket elkobozták ugyan tőle Bécsben, ő azonban, úgy látszik, valóban elköltözött, több adat nincs rá. 1529-ben egy újabb Cottáról, nemes Budai Kotta Györgyről olvasunk, akinek rokoni kapcsolatait az előbbiekkel nem tudjuk igazolni. A budai Szabó család vagyona tehát legalábbis részben leányágon erre a bevándorolt spanyol kereskedő- és bankárcsaládra szállott. A Szabók magyarok lehettek. Ezt magyaros vezetéknevük, ha önmagában nem egészen meggyőző módon is, igazolja, ellene szól azonban, hogy Imre két leánya ment némethez (Arnold György csatornás és Gábriel) hozzá. Cotta János személye azonban, aki a magyar plébánia vitricusa, tehát a magyarok egyházközségének elöljárója lett, eldönti a kérdést, Cotta spanyol volt, felesége pedig a német Gábriel leánya, tehát csak anyósa, Szabó Ilona révén kerülhetett a magyar közösséggel kapcsolatba. Ilona asszony nyilván férje halála után visszatért Budára, és itt leányát a magyar patríciusok közt, magyarnak nevelte.133 Téténiy A családból Péter tűnik fel először. 1498-ban esküdt, majd a 16. század első évtizedében háromszor budai bíró. Nagy szőlőbirtokos. Míg 1505-ben még csak egy szőlőhegyen 435, a rosszabb termésű 1510-ben hármon 1047 köböl bora termett. Néhainak csak 1521-ben mondják, valószínű azonban, hogy korábban halt meg. Ekkor említik özvegyét, Dorottyát és fiát, Istvánt. Megtudjuk továbbá, hogy malma is volt, valamint hogy a tizedjegyzékekben nem szereplő Keresztes és Nándor szőlőhegyeken is volt szőlője. Végrendelete alapján a malom után a Magdolna-templom purkrehtet élvezett, mivel pedig ennek kifizetését fele részben fia, István és Harber János budai bíró vállalta magára, feltételezhetjük a Tétémy és Harber közti rokoni kapcsolatot. A Tétémyek a külvárosi gazdag polgársághoz tartoztak. Péter fia Istvánt a budai káptalan 1516-ban circumspectusnak (azaz nem nemesnek) és külvárosinak nevezi. Ez az adat tanulságosan mutatja a család társadalmi és vagyoni helyzetét. István felesége nemes Aszuvölgyi Gergely leánya, Zsófia, és mivel Tétémy anyagi támogatást nyújtott nekik birtokaik visszaszerzésében, felesége rokonai, a tekintélyes nemes falkosi Székely és boldogasszonyfalvi Thompa családok tagjai átengedik számára az eddig általuk bírt Zala és Somogy megyei aszuvölgyi birtokokat. (Összesen 11 birtokrész.) Tétémy Istvánnak három, nemes Aszuvölgyi Zsófiától született fiát, Pétert, Lukácsot és Jánost említik ekkor. A tekintélyes birtokos nemesi családba nősült István 1519-ben a budai tanácsot képviseli, feltételezhetjük tehát róla, hogy tanácstag. Sasadon is volt szőlője, erről 1531-ben olvashatunk. 1534-ben budai esküdtként adósságai miatt perelte a báró Buzlay Farkast. 1541 után is Budán maradt: 1543-ban ő a főbíró. 1547-ben pedig régi budai malmát birtokolva török szpáhiként adómentességet élvezett. Ekkor vele együtt élt öccse, János, akiről most hallunk először, valamint a már 1516-ban említett Péter nevű fia. Többi fia vagy meghalt, vagy a dél-dunántúli birtokaikon gazdálkodott. 133 Ld. rájuk Egy spanyol család a középkori Budán c., sajtóra kész tanulmányunkat, ahol bővebben tárgyaltuk ezt a témát. [K.UBINYI 1969c.]
