Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a királyi jövedelmek szétválasztására
266 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság hogy valóban Mohácsig viselte tisztét (MÓL DL 47684). Mezővárosi származású kincstári tisztviselő, aki Mátyás idejében a kincstartói jegyzőségen és titkárságon át elérte az alkincstartóságot, majd 1500-04 közt királyi kincstartó, 1506-tól Mohácsig budai várnagy, majd pozsonyi főispán is. (FÓGEL 1913. 55-56., 58. p.; FÓGEL 1917. 47—48. p.; KUBINYI 1957. 27., 31. p.; a pozsonyi főispánságra: 1514-1526: ORTVAY 1894-1903. III. 174-176. p. Szegi Dóczy János 1527. március 24. (MOE Mátyás I. 128. p.) János király provizora. Korábban királyi kincstartó. Bárói rendű. (FÓGEL 1917. 47. p.; KUBINYI 1958a. 44. p.) Pemfflinger István 1528. január 8. (EMBER 1946.119. p.) Ferdinánd udvarbírája egyben kamarai tanácsos. Budai patrícius-származású ember, atyja János, Buda többszörös városbírája volt. Először Ferdinánd osztrák főherceg felesegének szolgálatába lépett, így került vissza Budára, amikor Ferdinánd király lett. Később báró és kamarai elnök. (KUBINYI 1964d.) Szegi Dóczy János 1529. szeptember 20. (BÁRTFAI SZABÓ 1938. 1504. sz.) János király 1529. szeptember 8-án foglalta vissza Budát, és így Dóczy újra átvette tisztét. Később Gritti mellett alkormányzó lett, és Grittivel együtt ölték meg. Athinai Simon deák 1531. január 9. (PETTKÓ 1889. 310. p. Egyben budai várnagy is.) Jobbágyszármazású volt; földesurak szolgálatában számtartói, majd különböző várakban vámagyi tisztséget vállalt. Budai várnagy és udvarbíróként lett a királyi tanács tagja és került a bárók rendjébe. (Verancsics I. 154-155. p.) Még Gritti életében mentették fel és nevezték ki utódát, Fráter Györgyöt. Szerémi 311. p. Utyeszenich (Fráter) György (1534 előtt—1539. július 8. (BÁRTFAI SZABÓ 1938. 1535. sz.) Mint Athinaival kapcsolatban említettük, Fráter György még Gritti 1534-ben bekövetkezett halála előtt udvarbíró lett. 1534-ben kincstartóvá is kinevezték (HORVÁTH 1872. 26. p.). Nagyváradi püspök is lett, és miként az előbb idézett 1539-es oklevél mutatja, a kincstartóság és az udvarbíróság mellett budai várnagy is volt. Feltehetően Buda elestéig viselte ezeket a funkciókat. Megjegyezzük, hogy az 1525-ös hatvani országgyűlésen a rendek úgy látszik Dóczyt akarták udvarbíróvá kineveztetni, ez azonban ekkor nem történt meg. (ENGEL 1797-98. II. 47. p.) FÓGEL 1917. 48. p. szerint Enesei Cseszneki György is budavári udvarbíró lett volna. Ez azonban tévedésen alapul: Cseszneki 1526. június 22-én komáromi és tatai uvarbíró volt. (Egyháztört. emi. I. 267. p.) Fenti összeállításunkban az udvarbíróra vonatkozó adatok közül az első és utolsó említést jegyeztük fel, esetleges újabb adatokkal az összeállítás pontosabbá tehető. A HASONMÁSBAN KÖZÖLT OKLEVELEK REGESZTÁI 1. 1472. augusztus 17. Esztergom. (Strigonii, tertio die festi Assumptionis virginis gloriose.) Mátyás magyar és cseh király meghagyja Emust János zólyomi ispán és királyi kincstartónak, valamint István deák budavári udvarbírónak és utódainak (egregio Stephano litterato provisori curie castri nostri Budensis futurisque provisoribus curie eiusdem castri nostri), hogy őrizzék meg az esztergomi káptalant a Nÿweg-i, Wymal-i és Gombamal-i bortizedek birtokában.
