Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a királyi jövedelmek szétválasztására
A budai várudvarbírói hivatala (1458-1541) 251 raknál is éltek, sőt szintén fennmaradtak a 15. századig.82 A budai és pesti conditionariusok végig a várhoz tartoztak, és ezáltal megőrizték önállóságukat a városi hatósággal szemben. Pest területén a révnél a pesti királyi hajósok alakítottak ki céh formájában városi hatóságtól területileg is független szervezetet, amelynek élén egy bíró állott. Más helyen már részletesen foglalkoztunk velük,83 ezért itt csak a provizorhoz, mint a királyi földesúri joghatóság képviselőjéhez fűződő kapcsolatukat érintjük. 1489-ben Mátyás király, mivel egy volt pesti hajósmester panaszolta, hogy a pesti rév hajósainak bírája kizárta őt a mesterek közül, és ezenkívül egy pesti házát is elfoglalták, meghagyja a provizomak, hogy a feleket idéztesse meg rövid határidőre praesentiája (bírói jelenléte, azaz bírósága) elé, és ha a panasz igaznak bizonyul, helyezze vissza a panaszost a mesterek közé, adasson elégtételt és adja vissza a házat.84 Ezek szerint tehát a hajósok mint királyi népek ügyében az udvarbíró az illetékes bíró. Hasonló volt a helyzete Budán a külvárosi, szintén királyinak mondott halászoknak. A rájuk vonatkozó adatok a halárusítással kapcsolatosak. Budán ugyanis halat árulni a mészárosoknak, halárusoknak és halászoknak lehetett.85 Az előbbiek városi, polgár céhet alkottak, míg a halászok - bár szintén céhszervezetben éltek - nem tartoztak a város alá, céhjük tagjai királyi népnek számítottak. 1474. május 3-án Mátyás király elé járultak a halvásárlók és eladók céhének és a királyi palotához tatozó budakiilvárosi királyi halászok mesterei (magistri piscatorum nostrorum de eodem suburbio ad nostrum regale palatium spectantium), végül a budai mészároscéh képviselői és kérték a halárusítást szabályozó kiváltságaik megerősítését. Ez meg is történt: az uralkodó átírja és megerősíti, egyben felszólítja a kiváltság megtartására és megtartatására a tárnokmestert (mint a városok főbíráját), a budai várnagyot (a halászok felettesét), valamint a budai városi tanácsot (a másik két céh főhatóságát).86 A várnagy nyilván csak a régi jogkörére tekintettel került a kiváltságlevélbe, hiszen ekkor már az udvarbíró illetékes hasonló ügyekben. Ezt támasztja alá a király pontosan egy hónappal később június 3-án kelt parancslevele. Az előbbi oklevél kiváltságlevél lévén, csak általánosságban sorolta fel a három hatóságot, míg ez utóbbi oklevél, amely a kiváltságlevél végrehajtási utasításának fogható fel, név szerint utasítja Perényi tárnokmestert és Török Pál budavári provizort, valamint a budavárosi tanácsot a három céh kiváltságainak megtartására. (A halászok céhét itt piscatorum nostrorum regalium néven említi.)87 A halászok királyi jellegére utal egy birtokvásárlás tárgyában kiadott oklevél is: 1511 -ben 275 arft-ért két jobbágytelket vesz zálogba Bián János budakiilvárosi királyi halász.88 A halászok és hajósok nyilván bizonyos szolgáltatásokon (halakat adtak, vagy az uralkodót fuvarozták89) kívül legfeljebb valami mérsékelt cenzust fizethettek a királynak, és így bizonyára jobb helyzeten voltak a városnak és (ezen keresztül) a királynak többféle adót fi82 Pl. a pozsonyi várhoz tartozó gellei népek. Teleki 1852-63. XI. 188. p. A halászok Pozsonyban szintén hallal tartoztak a várnak. Király 1894. 118-119. p. (A halászok azonban, legalábbis Pozsonyban, akkor már nem voltak conditionariusok.) 83 KUBINYI 1964b. 104-106. p. 84 KOVACHICH 1799. 388-389. p. 85 MOLLAY 1959. 103-4. p. 111-12. §. 86 BFL ME 9. sz. [MOL DF 286056., kiadása: Budai mészárosok 347-350. p ] (1514. évi átiratban.) 87 Uo. Szemben Pozsonnyal, a halászok tehát Budán megőrizték conditionáriusi mivoltukat. (Ld. fenn, 82. j.) 88 Prot. Búd. 8a p. 89 Bizonyos ellenszolgáltatást azért kaptak érte. 1525. február 3-án pl. Csepelre szállították a hajósok a királyt, és ezért-királyi parancsra - 1 ft-ot kaptak. A királyi parancs kiemelése-ha más kiadási tételekkel összehasonlítjuk, ahol a szükséges kiadásoknál nem jegyzik meg, hogy a kifizetés valakinek parancsára történt - azt jelenti, hogy ez az 7 ft nem járt nekik. FRAKNÓ1 1877b. 70. p.
