Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Gubacs, Soroksár és környékük a honfoglalástól a török hódoltságig
Gubacs, Soroksár és környékük a honfoglalástól a török hódoltságig 189 Szentdienes azonban - eltérően Kormányostól és Soroksártól - nem pusztult ki a 15. században. Fő birtokosa a Szentdienesi Uras család,35 nyilván belőlük származott a szomszéd Soroksárt egy időben megszerző Uras Gergely. A családból Taksonyban is találunk egy személyt, mint az apácák jobbágyát.36 (Lehet, hogy a családnak csak egyik ága szerzett nemességet és birtokot.) A Harasztiak különben itt is birtokoltak.37 Kerekegyháza sem tartozott a puszták közé. Mint láttuk, a 14. században helyi kisnemesek birtoka, 1424-ben azonban Zsigmond király mint a magtalanul elhalt Hertel Zsigmond budai polgár birtokát adományozza feleségének, Borbála királynénak.38 Az eladományozott Hertel-birtokok közé tartozott még Sári, valamint részbirtokok Pécelen és Gyömrőn. 1441-ben azonban már Ferenc fia, Gergely pesti polgár volt itt birtokos39 (Ez a már említett Gubacsi Ferenczi Gergely.) A Gyáli Kakas család tagjai perelték most szomszédjukat, mert az elfoglalta a Gy álhoz tartozó Tomyostelek és Pókaháza pusztákat, és Kakasék itt juhokat legeltető szolgáit megverettette. 1447- 49-ben Kerekegyházi Gubacsi Gergely volt pesti bíró Poltharasztján szerez zálogjogon birtokot,40 és úgy látszik, hogy a Kerekegyháza és Gyál között fekvő - és már többször említett- Verneltelekét is-talán nem egészen jogszerűen-kezére kerítette, mert fia, Kerekegyházi Péter 1460-ban egyezkedik felette Gyál új birtokosával, Kenderesi Balázzsal.41 Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy a falvak pusztásodása tovább haladt a Pesttől délre eső területen, hiszen Tomyostelek a 14. században még nem volt puszta. Kerekegyházi Pétert már nem nevezik soha pesti polgárnak, ő már tipikus vidéki középbirtokos nemes. Felesége a tekintélyes Borsvai családból származott, és halála után a középnemes Nagybesenyői Mihály felesége lett. Fia, Kerekegyházi Gergely, aki tehát nagyapja keresztnevét örökölte, 1478-ban szerepel,42 de 1484 előtt már meghalt, és így a család kihalt.43 Javait: Kerekegyháza egész, valamint Poltharasztja, Adács, Ráda, Gyömrő és Gomba részbirtokokat mostohaapjának zálogosította ugyan el, de mivel ő is örökösök nélkül halt el, az egész örökség végül királyi adományból Nagylucsei Orbán királyi kincstartó, és rajta keresztül a főúrivá vált Nagylucsei család kezére jutott.44 Volt előtte még a Dávidházi család zálogbirtoka is.45 Mielőtt a gubacsi csatára, majd a török támadás miatti pusztulásra rátérnénk, néhány kérdést kell megvilágítanunk. Mi az oka a nagyarányú pusztásodásnak, a budai és pesti polgárok itteni birtokszerzéseinek, és mindez hogyan hatott vissza a jobbágyság életére. A pusztásodás ténye mind a hazai, mind a külföldi történeti szakirodalomban régóta ismert a 14—15. századi falvak esetében.46 Ha ennek oka, mértéke, és jelentősége vitatott is, a mai fővárosunk területén egykor létezett településeknél nagymértékben igazolható, de ennek oka a helyi adottságokból is levezethető. (Ezzel persze nem vonjuk kétségbe azt, hogy a korszak európai gazdasági fejlődé35 Ld. rájuk pl. BÁRTFAI SZABÓ 1938. 192. p. 738. sz.; 201. p. 780. sz.; 251. p. 964. sz.; 283. p. 1091. sz.; 291. p. 1119. sz. 36 MÓL DL 14670., 59444. 37 BÁRTFAI Szabó 1938. 236. p. 902. sz. 38 MÓL DL 39284. [BTOE III/2. 86-87. p ] 39 Károlyi Oki. II. 241. p. 40 Gyál: uo. 239-242. p.; Poltharaszt: MÓL DL 14127., 64358. 41 Károlyi Oki. II. 331-332. p. A Kenderesiekre ld. MARKAI 1958. 92. p. 42 MÓL DL 59651, 18921. 43 MÓL DL 18912 , 18913., 18921. 44 Ld. azelözőj. és MÓL DL 19134., 14127 , 18368. 45 BÁRTFAI SZABÓ 1938. 281. p. 1076. sz. 46 Vö. pl. Szabó 1966.139. p.
