Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Rákospalota és Pestújhely a honfoglalástól a török hódoltságig
Rákospalota és Pestújhely a honfoglalástól a török hódoltságig 207 pesti nagy állatvásárokra felhajtott szarvasmarhák etetésére is felhasználhatták.92 Nyilván nem véletlen, hogy több mint száz éves nyugalmi periódus után a 15. század második felében, a szarvasmarha-tenyésztés és kereskedelem nagy fellendülése idején, tűztek össze Párdin a szomszéd birtokosok. Itt is fel kell tehát a pusztásodásnak és a szarvasmarha-tenyésztésnek a kapcsolatát tételeznünk, mint a dél-pesti pusztákon.93 Az iparosok alacsony számaránya is a város elnyomó hatásának következménye. A város jogilag is szabályozott piackörzete két mérföldre, mintegy 17 km-re terjedt, és nem véletlen, hogy ezen belül alig, azon túl viszont jóval több iparost találunk.94 A fejlődés útja tehát a sok apró falu pusztulásához, egyes nagyobb falvak kialakulásához vezetett, s ez területünkön Palota volt. A török hódítás meggyorsította a fejlődést, a már a középkorban pusztásodásnak indult Sikátor, valamint Alag már ennek következtében pusztult ki, amíg Palota fennmaradt.95 Tanulmányok Rákospalota-Pestújhely történetéből. Szerk.: Czoma László. Budapest 1974.39., 47-60. p. A tanulmánykötet Irásné Melis Katalinnal közösen jegyzett, Településeink a honfoglalástól a török hódoltságig (896-1541) című fejezetének Kubinyi András által írt II. része. Kubinyi András jegyzetei az eredeti szövegben a 49-es számú jegyzettel kezdődnek. 92 KUBINYI 1971. 354-357., 408^09. p. 93 Kubinyi I972e. 36-38. p. 94 Uo. 95 Végül még egy megjegyzés: Rákospalotai néphagyomány a Kőrakás dűlő elnevezését a Dózsa-féle parasztháborúval, a földesúr fölkoncolásával és kastélya elpusztításával magyarázza. (Vö. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye I. 124. p.; Chobot 1915.1.229. p; ÓGYALLAl Szabó-Strauch 1927. 17. p. stb.) Sajnos, ezt a legendát nem lehet valószínűsíteni. Láttuk, hogy Palota földesura az 1490-es évektől az a Palotai Pecsétes Imre volt, aki 1518-ban, tehát a parasztháború után négy évvel még életben volt. Megjegyezzük még, hogy a hagyomány keletkezésében irodalmi hatásnak is szerepet kellett játszania, hiszen nem valószínű, hogy a török pusztulás után Dózsára emlékeztek volna. Könnyen lehet, hogy az elnevezés alapján valamelyik helyi tanító kapcsolta össze Dózsával a kőrakást
