Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete - Buda kezdetei
98 Helyrajz, Budapest egyes részeinek középkori helytörténete mely a nemesekével azonos volt.523 A 15. század elején a királyi udvartartás visszaköltözött Budára, és itt helyezték el az összes hivatalt is.524 Összefoglalás A kedvező földrajzi fekvés, a királyi birtokközpont és Óbuda rezidenciajellege már a 13. század közepe előtt hozzájárult ahhoz, hogy a társadalmi munkamegosztás a mai Budapest területén több, „nem agrár gazdasági központot” hozzon létre, melyekben mind külföldi, mind magyar hospesek megtelepedtek. Már a 13. század közepe táján létezett a későbbi Buda területén egy ilyen település, és ezen kívül még több további, kisebb-nagyobb településmaggal számolhatunk. Az alapítás a 13. század közepére esett. A teljes városi szabadságban csak a castrum, az alapított város polgárai (cives) részesültek, akik a Várhegyet ugyanekkor tervszerűen beépítették, és a korábbi vásáros települést bekebelezték. A városalapítás a király és a castrum későbbi polgárai közösségének közös műve volt. Ez mutatkozott meg a királyi palota és a város védelmi rendszerének egységében. Bár túlzás lenne ezt a polgárságot Rörig értelmezése szerinti vállalkozói konzorciumnak tekinteni, mégis elképzelhető, hogy volt egy efféle csoport. Azok a polgárok, akik a megtelepedéskor vezető szerepet játszottak, bizonyos előjogokat élveztek, különösen az általuk betelepített lakossággal szemben. Ezen kiváltságok közé tartozott a külvárosok és a két Pest irányítása is, melyeknek lakossága nem részesedett a castrum polgárainak minden jogában. Úgy tűnik, a castrum polgárainak communitasa vagy consortium a birtokolta a kereskedelem jogát, miközben a vásárhelyeket, illetve az ottani elárusítóhelyeket, vagy legalábbis egy részüket mint testület vették birtokba. Ezért nem kerültek a mészárszékek magántulajdonba. A castrum polgárai túlnyomórészt németek voltak, de mellettük volt néhány magyar vagy szláv származású hospes, illetve nemes is. A német lakosok egy része a hazai, városiasodé települések, főként Pest és Óbuda hospeseiből tevődött össze. Mivel a pesti település alig néhány évvel volt régebbi a budainál, a pestiek viszont többségükben osztrák származásúak voltak, természetes, hogy Buda alapításában újonnan érkezett osztrákok, főként bécsi lovagpolgárok és a Magyarországgal erős kapcsolatokat ápoló regensburgiak vettek részt, és rányomták bélyegüket a városra. Formálisan az alapítás Pest településének áttelepítése volt, hiszen mégis a pesti vezető réteg volt az, mely kiváltságait és pecsétjét az új városnak adta, az alapításban főszerepet játszott, de uralmát a régi településen is megtartotta. Teljes településáthelyezésről nem lehet beszélni, mivel egyrészt az egyházi önállóság, a vásárjog, a megmaradt pesti település korlátozott autonómiá523 VÁCZY 1929. 1-10. p. 524 A végén idézni kell egy a budai tanács által 1498-ban kiadott oklevél arengáját. Macskássy cs. It. 894. sz. [jelenleg A 7; MOL DF 254980.]: „...altissimus deus [...] hanc ipsam civitatem Budensem (ad quam propter honorificum et notabilem situm ac fundationem reges Hungarie pro tempore existentes prelatique et nichilominus barones et prestantiores dicti regni Hungarie nobiles et magnates convenire et communiter residere consueverunt) adeo prefecit, ut quemadmodum eadem ipsa civitas Budensis inter ceteras istius regni civitates solium regale thronusque regius appellatur, sic etiam eedem civitates dicti regni Hungarie ad ipsam recursum habent et confluuntur; et presertim ex eo, quia plurime huius regni Hungarie civitates et oppida ipsa eadem libertatis gratia, qua hec ipsa nostra civitas Budensis a divis serenissimis condam dominis regibus fulcita et decorata existit, uti, frui et gaudere dinoscuntur. Proinde ad universorum tam presentium, quam futurorum notitiam harum serie volumus pervenire...”.
