Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)

Előszó

ELŐSZÓ

Kubinyi András akadémikus, egyetemi tanár (1929-2007) azon tudósok közé sorolható, akiknek neve összeforrt a magyar középkor kutatásával. Alig van olyan téma, különösen a Hunyadi- és Jagelló-korból, ahol ne lennének meghatározó eredményei, számos esetben maga a kérdésfelvetés, legtöbbször az azokhoz tartozó addig ismeretlen adatok feltárása is a nevéhez köthető. Jelen előszónak nem lehet feladata ezt a roppant jelentőségű életművet tudományos tárgyilagossággal részleteiben értékelni, ehhez a szükséges időbeli távlat sincs meg. Mindössze az Olvasó előtt lévő kötetben való eligazodáshoz szükséges tudnivalókat összegezzük az alábbiakban.

Minden bizonnyal nemcsak a magyar nredievisztikában tevékenykedők számára közismert tény, hogy a Professzor Úr munkásságának jelentős részét tették ki Budapest középkori históriájával foglalkozó művei. A Kubinyi András tanulmányait a Pázmány Péter, későbbi nevén Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, 1949-ig az Eötvös Collegium tagjaként folytatta történelem, latin és levéltáros szakokon. A 1952-es diplomaszerzést követően, rövid kitérő után, 1954-ben a Budapest Történeti Múzeumban kapott képességeihez méltó szakmai állást, majd pályafutása 1978-ban az ELTE BTK Régészeti Tanszékén folytatódott, ahol a középkori archeológia rendszeres oktatását szervezte meg.

Múzeumi feladatai (1969-től a Középkori Osztály vezetőjeként), elsősorban a városegyesítés centenáriumának alkalmából megjelent, a Főváros történetét tárgyaló ötkötetes monográfia későközépkori, az 1301 és 1541 közti időszakot bemutató részének előkészítésével voltak kapcsolatosak. E munkálatok két pillérét a források gyűjtése és a várostörténeti kutatás alkották. Ezek együttesen voltak hivatottak Budapest múltjának homályos pontjait és kevéssé ismert részleteit feltárni. A jelen kötetben közölt 34 tanulmány zöme a Kubinyi András által végzett negyedszázados kutatómunka eredményeit foglalja magába. Mivel azonban élete végéig még számos alkalommal visszatért Budapest történetéhez (utolsó ilyen tárgyú tanulmányát halála évében készítette), valójában 50 év terméséből válogathattunk.

A könyvön három és fél esztendővel ezelőtt kezdtünk dolgozni, a tervezés második szakaszában már a Szerzővel közösen válogattuk a tanulmányokat, alakítottuk ki a kötet szerkezetét. A Professzor tavalyelőtt bekövetkezett váratlan halála megakasztotta a munkát, ez magyarázza a tanulmánygyűjtemény megjelenésének késését.

Célunk az volt, hogy Kubinyi András valamennyi, Budapest középkorával foglalkozó dolgozata helyet kapjon a tanulmánykötetben. A „középkor” fogalmát a szokásosnál tágabban értelmezve, a Mohács utáni évtizedekre is kiterjesztettük. A tanulmányok-akár megállapításaikkal, akár szövegükkel is-természetesen módon beépültek az először 1973-ban napvilágot látott Budapest-monográfia [Budapest története II. Budapest története a későbbi középkorban és a török hódoltság idején] Szerző által írt fejezeteibe. Reményeink szerint az előbbi szintetizáló fejezetei és az egyes problémákat hozzájuk képest részletesebben feldolgozó, inkább analizáló tanulmányok szerencsésen egészítik ki egymást. Meggyőződésünk, hogy ez utóbbiakból összeállított gyűjtemény híven tükrözi Kubinyi András történelemszemléletét, módszertani újításait és kutatói felfogását. A kötetbe felvett írásokban ugyanis az egyes résztémák jobban elkülönülnek, a köztük lévő összefüggések plasztikusabban jelentkeznek. Nem utolsósorban a tanulmányok részletesebben kitérnek a korábbi szakirodalom eredményeire, a nyugat-európai