Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
446 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság Ez a lakosságszám, amelynek meghatározása nehéz volt, az oka a magas gabona- és takarmányáraknak is. A város környékének legnagyobb részét szőlő vagy erdő borította, és így kevés hely maradt a szántókra. A város élelmiszer-behozatalra szorult, annál is inkább, mert a környező helységek ugyancsak szőlőtermelők lévén, szintén vásárolták a gabonát. Az átlagos budai polgár megélhetési költségeit az is emelte, hogy olyan fogyasztók is éltek a városban, akik egyszerre nagyobb tételben vásároltak, ahogyan például a királyi udvar,186 ez pedig szükségképp magával hozta a kiskereskedelmi árak emelkedését. Az élelmiszer-, elsősorban a gabonaszükséglet könnyen kifejleszthetett volna a városban nagyobb arányú gabonatermelést, úgy, ahogyan azt Szűcs Jenő a nyugati határszél városaival kapcsolatban megállapította.187 Szerinte itt a 15-16. század fordulóján a földművelés, elsősorban a gabonatermelés a 15. század első felével szemben nagyobb jelentőséget nyert, éspedig az ipar kárára. Szűcs ezt részben a mezővárosi fejlődéssel magyarázza. Ehhez hozzátehetjük még, hogy a városok gabonatermelését az is növelte, hogy a társadalmi munkamegosztás fejlődése következtében a mezővárosokban olyan tekintélyes nem gabonatermelő népesség alakult ki (állattenyésztők, iparosok, szőlősgazdák és kereskedők), amelyet a mezőváros saját termésével már nem tudott ellátni, és így a mezőváros is gabonabehozatalra szorult.188 Ezért szűkült le a város gabona-felvevőpiaca is, a hiányt pedig egyelőre csak saját termeléssel tudta ellensúlyozni. Buda esetében a fejlődésnek ilyen alakulását a város magasabb fejlődési fokán kívül gabonatermelésre nemigen alkalmas határa akadályozta. Figyelembe kell venni azt is, hogy a határszéli városok az intenzívebb gabonatermelés ellenére is nemcsak saját lakosságuk borszükségletét tudták fedezni de borkereskedelmet is tudtak folytatni. Buda termése meg épp hogy fedezte a lakosság szükségletét. így tehát Budán a gabonaellátást csak a kereskedelem biztosíthatta. Bizonyos mértékben a budai patriciátus itt is bekapcsolódott ugyan a gabonatermelésbe, igaz, nem annyira a piaci értékesítés céljából. (Bár kedvező termés esetén nyilván ez is megtörtént.) Inkább a saját, tekintélyes számú cselédséget alkalmazó háztartásának ellátására, illetve amennyiben sörfőzője volt, a nyersanyag biztosítására használta fel termését. Pontosan ez olvasható ki a Gallinczer-számadásból, de egyéb adatok is ezt igazolják. Különös figyelmet érdemel az, hogy a budai és pesti polgárok-jobbágyföldek szerzése mellett-a város környékén majorságokat vettek vagy béreltek.189 Jó példa a budai patriciátus birtokpolitikájára Haller Ruprecht egykori budai báró két fiának, Jánosnak és Péternek 1532. november 16-án kelt birtokosztálylevele.190 Budán két házuk volt (egy a városháza mellett), továbbá egy kertjük és hat szőlőjük, Wuschenében [?] két majorjuk, kertekkel, szőlőkkel, réttel, szántóval és 186 Erre már fentebb a zabvásári ássál kapcsolatban rámutattunk. Hogy egyedül a királyi udvar milyen nagy belső piacot biztosított az agrártermékek számára, azt egy valószínűleg 1523-24-ben kelt királyi kincstári kiadási előirányzat is igazolja. Napi 25 Ft-ot számítottak a konyhai kiadásokra, ami - az ünnepségeken kívül - évi 9125 Ft-ot jelent. Bort a király számára 832 Ft, az udvartartásnak 6000 Ft értékben, zabot 2600 Ft-ért vásároltak (SCHEDIUS 1803. III. 102. p.). A fennmaradt 1525-26. évi királyi számadáskönyvek is ezt támasztják alá. Számolnunk kell továbbá az udvar környezetében élő főpapok és főurak udvartartásaival is, amelyek ellátásukat részben a helyi piacról fedezték (FÜGED11960. 506-507. p.). Ezek a nagyurak általában nagyobb mennyiségben, nagykereskedelmi áron vásároltak, ezzel szemben a városi polgár kisebb tételekben, azaz drágábban vehette csak meg a szükséges agrártermékeket. 187 Szűcs 1955. 167-80. p. 188 Vö. még Székely 1961.331. p. 189 Pl. Budakalászon Kovácsi István budai polgár, volt bíró: 1469: MÓL DL 18440.; 1481: MOL DL 18571.; 1483: MÓL DL 18671. stb. Szegedi István deák, volt pesti bíró majorságára: 1483: MÓL DL 18753., 18758. Vö. még Szabó 1963a. 311. p. és ld. még a köv. sorokat.
