Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán 415 budai kihirdetésének időpontja. A király a rendeletet fokozatosan bocsátotta ki, legelőször Budán léptette életbe, a többi városban néhány héttel később. A nova monetát még egy esetben említi a számadáskönyv. Szeptember 11-én a sörfőzőmesternek fizetnek ki két forintot nova monetában élelmezési költség címén.46 Ebből a két tételből esetleg arra lehetne következtetni, hogy a többi tételt antiqua monetában számolták el. Ez a következtetés azonban a jelek szerint téves. Módunk van ugyanis számadáskönyvünket egy másik egykorú budai számadással, Thurzó Elek királyi kincstartó 1525. január 12-től július 16-ig vezetett számadáskönyvével összehasonlítani, amely ezek szerint június 19-től közel egy hónapon át azonos időszakot ölel fel a Gallinczerével.47 Igaz, kevés azonos tétel van, amelyek árai összehasonlíthatók. Ilyen például a zab. Gallinczer sáfárja június 29-én vásárolt egy quartale zabot 28 d-ért.48 49 A királyi udvar számára június 26-án vesznek 390 quartale-t à, 16 d-ért, tehát 62 Ft 40 d-ért, július 3-án pedig ugyancsak 390 quartalét à 20 d-ért, azaz 78 Ft-ért.40 Thurzó — hacsak külön meg nem jegyzi — nova monetában számol. Ezt onnan tudjuk, hogy két helyen, ahol antiqua monetában, illetve krajcárban fizet, átszámítja ezt nova monetára, tehát az utóbbi a számítási pénzegység.50 A királyi kincstartó, noha nova monetában fizetett, mégis jóval olcsóbban vásárolta a zabot Gallinczeréknél: ezek szerint a mi sáfárunk is nova monetában számolt. Fla antiqua moneta lett volna a számítási egység, ez azt jelentené, hogy Thurzó 8-10 d-ért, Gallinczer pedig 28-ért vette a zabot, amennyiben a kincstár által vásárolt zabot is az akkori kulcs alapján antiqua monetára számítjuk át. Ilyen árkülönbözet, noha a kincstár mint nagybani vásárló valóban olcsóbban szerezhetett be, ugyanazon a héten és ugyanabban a városban elképzelhetetlen. Nem is lehetett más a forgalomban levő pénz, minta nova moneta. Már néhány éve csak új pénzt vertek, a régi tehát lassan kezdett eltűnni a forgalomból, és különben is közgazdasági törvény, hogy a rossz pénz kiszorítja a forgalomból a jót. Az antiqua moneta azonban szintén alá volt vetve az arany-ezüst árfolyamváltozásának, s ezért a pénz tényleges vásárlóerejének meghatározásához az aranyforint és az ezüstdénár értékviszonyát is megkell állapítanunk.51 Alapul újra az 1525. évi kincstári számadáskönyvet vehetjük, melynek adatai kitűnően mutatják a nova moneta értékének hihetetlenül gyors romlását (lásdaz 49. ábrát). Január 28-tól április 1-jéig 1 aranyforint 2 forint nova moneta értékű, akkor, amikor (február 22-én) 1 forint régi pénz 1,8 Ft új pénzt ért. Április 9-től 16-ig 1 arany Ft 2 Ft 46 Uo. 31. 47 Kiadta számos hibával Fraknói 1877b. 45-236. p. Hibáira pl. KUBINYI 1959a. 116. p. 139. j. skk. 48 Szkv. 31. 49 Fraknói 1877b. 216., 231 p 50 Uo. 85-66. p. Ezt igazolja egy másik királyi számadáskönyv is, melyet Thurzó kincstartó 1526 tavaszán vezetett (ENGEL 1809. 185-236. p.). Ekkor már újra verték a régi jó pénzt, azonban a rossz rézpénz nem ment még ki a forgalomból, és ezért, bár a „régi pénz” volt a hivatalos pénzegység, ha mégis réz „nova moneta”-ban fizetnek, ezt külön megjegyzik, egyben 2 : 1 arányban átszámítják a jó pénzre. A következő tételek szintén az 1525-ös királyi számadáskönyv „nova moneta” pénzegységét bizonyítják: 1525. júniusában a kincstartó 25 és fél Ft, illetve 26 Ft 40 d értékben vásárol meg egy mázsa ezüstöt (FRAKNÓI 1877b. 204-205. p ), ezzel szemben 1526. május 28-án 24 Ft „cuprea moneta”-ban vesz egy mázsa ezüstöt (ENGEL 1809. 190. p.). Nyilvánvaló tehát, hogy az 1525-ös adat nem vonatkozhat a jó antiqua monetára. 51 Sajnos Horváth Tibor Antal összeállítása (HORVÁTH 1959-60. 33. p. skk.) csak nagy óvatossággal használható fel. Az 1525-ös számadáskönyvből például csak egy adatot ismer, amelyet azonban kétszer, 1522. és 1525. évi kelet alatt is idéz (uo. 34. p.)
