Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből
410 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság kadt sógorral, Pemfflinger Márkkal is, mégpedig úgy látszik, nem annyira ingatlan, mint pénzügyi vonalon: adósságaikat is megosztották. Ez a körülmény, valamint Márknak kimutathatóan nagyarányú hitelfelhasználása,29 arra utal, hogy a család ekkor még nem szakadt el teljesen a polgári életformától. A számadáskönyvből világosan kitűnik a Pemfflinger-háztartás komplex jellege. Részben árutermelő mezőgazdaság (szőlők, kertek), részben mezőgazdasági ipar (malom, sörgyártás); állandó gazdasági cselédek és időszakonként nagyszámú bérmunkás (napszámosok) alkalmazása mutatható ki. Mindez, mint ahogy arra tanulmányunk utolsó fejezetében rá fogunk mutatni, jellemző volt a budai patriciátusra, sőt általában minden nyugat-európai város patriciátusára.30 Mint a feudális város uralkodó osztálya, osztályérdeke a feudális nemesi uralkodó osztály érdekével egyezett, ugyanakkor azonban gazdasági téren érdekellentéteik lehettek. A számadáskönyv részletes ismertetése A számadáskönyv írója, beosztása, mérleg A számadáskönyv végig azonos kéz írása, latin nyelvű. Egyes szám első személyben beszél, tehát a számadásvezető az egészet maga írta. O vette át a befolyt jövedelmeket, ő fizette ki a szükséges kiadásokat, intézkedett a különféle ügyekben; tehát nyilvánvaló, hogy ö volt a Pemfflingerek budai sáfárja. Nevét nem ismerjük. A birtokos család német származása, a budai és erdélyi németség körében játszott jelentékeny szerepe alapján következtethetjük, hogy ő is a nagyszámú budai németségből származott. A latin szöveg különös helyesírása is ezt látszik alátámasztani: c és qu helyett rendesen eh és k, t helyett th, a szó végénß stb.31 G helyett k-1, b helyettp-1 és d helyett t-1 viszont csak ritkán használ,32 pedig ez lenne egy német ember írására a legjellemzőbb. Német szót mindössze négyet használ, azokat is teljesen elferdített vagy már magyar közszóként meggyökeresedett formában.33 Ezzel szemben magyar szó igen gyakran fordul elő a számadáskönyvben.34 Ezért el kell vetnünk a fenti feltételezést: a sáfár magyar származású, de talán német iskolában tanult egyén lehetett. Latinsága teljesen pongyola. A számadáskönyv tételei tárgyi csoportokra oszlanak. A következőkben ismertetjük a kötet beosztását, az egyes tárgyi csoportok időkeretével és lapszámaival együtt. Mindenütt az eredeti címeket közöljük, kivéve, ahol hiányzanak. Az első két rovatnak ugyanis nem ad meg 29 Kapcsolat Gallinczer Lénárt és neje egyrészt, Pemfflinger Márk közt másrészt (adósságaikat megosztják): MZsO V/1. 148. p. Márk adósságaira ld. még: Fabritius 1875. 19. p.; STRIEDER 1905. 108. p. Márknak egy leánytestvéréről is tudunk, aki egy radkersburgi polgár felesége lett (FABRITIUS 1875. 10. p.), tehát nem kizárólag nemesekkel tartott a család rokonságot. Ld. még Márk vállalkozásaira: Gündisch 1941. 11. p. 30 Vö. Histoire générale des civilisations III. 478^179. p. 31 Chochinam, lauathorio lintheamentiß, kamisiam, (Szkv. 14.) ad chenam carneß.... chancroß et piper cum crocho, (17), kokinam (18v) stb. 32 PI. kestene (29), praxavit (31). 33 Hiwether, hyweter, hiveterstb. (1,4v, 7v stb.) = szőlőcsösz (vö. MOLLAY 1959. 188. p. 399. §, hutter, illetve más kéziratban huetter); Hanch = Hauszins (?), házadó (22); estrang (12); zaccum = zsák (24). 34 Heweder (1. stb.); nÿerech (1); komlo (3); pwthonoß (4v stb.); hereleß (7 v stb. metszés értelemben); rost (14v); irhagÿatho (így, 15.); mayor ház (16v); cwham (18v, csuha); rostare (23); mayor (23); puton (23v); bard (23v); abronch (24); kad (24); hintosecher (25v, 26); veder (26v); currifero, id est chochiß (26v); stb.