Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
388 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság nem csupán 3500 forintot fizetett a kincstár, de Batthyány horvát bán is tartozott neki posztó fejében 1000 forinttal.253 A budai német távolsági kereskedők rokoni kapcsolatait néhány példán mutattam be, és úgy vélem, hogy felesleges lenne a vezető réteg teljes rokonságát ismertetni. A fentiekben is igazolják azt, amire már mások is utaltak: hogy a középkori városok családi kapcsolatai az üzleti kapcsolatokat tükrözik vissza.254 A városi vezető réteg rokonsága Buda esetében kirajzol egy kereskedelmi úthálózatot. A legtöbb rokon Pozsonyban, Bécsben és Nürnbergben élt. Ez utal arra, hogy ekkor - más frankföldi városokkal együtt - Nürnberg volt a magyar kereskedelem iránt leginkább érdeklődő délnémet város,255 és arra is, hogy a Budát Nümberggel összekötő legfontosabb kereskedelmi út a Duna völgyében, Pozsonyon és Bécsen át vezetett. Ezzel szemben budai gazdag német polgároknak Sopronban és Nagyszombatban ekkor alig laknak rokonai. Ez csak azt jelentheti, hogy e két város és a rajtuk keresztül vezető út számukra nem volt jelentős. Ebből az is következik, hogy a Nagyszombaton keresztül Brünnbe vezető út sem érdekelte a budai németeket. Egyelőre nincs is adatom a Jagelló-kori brünni kereskedelmükre. Sziléziai családi és üzleti kapcsolatok léteztek ugyan, de mennyiségük nem érte el a nyugatit.256 Ezzel szemben élénk volt a kapcsolat Buda és Kassa között, a többi északkeleti várossal, sőt Krakkóval is Kassa közvetítéssel alakultak Buda üzleti kapcsolatai.257 A Vogelweiderek is beiktatták Kassát a Buda és Krakkó közti üzleteikbe. Kassa utóbb sem veszítette el úgy a lengyel kereskedelem közvetítésében a jelentőségét, mint Pozsony Nyugat felé. Ezt elősegítette kedvezőbb földrajzi helyzete: a Kassán átvezető út kötötte össze Lengyelországot közvetlenül a nagy erdélyi felvevőpiaccal, de kereskedői eljuthattak rajta az igen jelentős Kaltenhauser, Kouchprunner (helyesen Konz Prunner), pedig Prunner Konrád. Kochaim Péterre: uo. az összesen 3000 Ft értékű posztó és selyem szállítása: Pozsonyi kpt. lt. Prot. Nr. 5. extraseriale 59. [MOL Ft. 43352/4. filmdoboz] 253 MOL DL 104441. 254 Ezt kiemeli Pfeiffer 1929. 282-283. p. Házasságok és üzletek kapcsolatára Buda vonatkozásában: HALLER 1962. 480. p. 255 AMMANN 1970. 165-168. p. A délnémet városok közül említendő még Ravensburg. Az ottani Nagy Kereskedő Társaság kapcsolatban állt Budával és Pesttel, noha a magyar adósságok behajtása komoly nehézségeket okozott. Egy kereskedőtanulót mindenesetre Budára küldtek, hogy megtanuljon magyarul. SCHULTE 1923. I. 97., 140., 166., 208., 397., 423., 371—477. p., II. 159., 241. p., III. 450-451. p. Azt, hogy Budán éltek ravensburgiak, mutatja, hogy Langenberger Pál a Budán tanuló Peter Helmert „fetter”-ként vette a házába: uo. III. 454. p. Dr. Richard Perger barátom (Wien) volt szives arról értesíteni, hogy Sunthaim Antal budai polgár (1494) Friedrich Geldrich bécsi polgármester „Vetter”-je (WStLA Gb. 1/35. föl. 108.). A Sunthaimok és a Geldrichek ravensburgiak, az ottani Täschler család leszármazottai voltak. Ravensburgból származott a híres nürnbergi művész, Veit Stoss is, akinek fiai közül András a budai Irgalmasság anyja karmelita kolostor perjele volt. Ő itt már nürnberginek számított. Prot. Búd. 308. p. skk.; Deckert 1961. 367-368. p. (1513-19 közt volt perjel). A Stoss családra: JAEGER 1958. 3-4., 19., 58-60. p. A 15. században a budai vezető rétegben is volt egy Stoss család: Héderváry I. 323-328. p. stb. 256 Wendt 1916. 53. p. skk., 60-64. p. Viszonylagos jelentéktelenségére utal, hogy noha pl. a sziléziai Popplau-cégnek számos sziléziai és lengyel üzletfele volt, de csak két budai. Historia Slaçka 1/2. 141. p. 257 A Vogelweidereken kívül lengyel vagy ottani kapcsolatokkal rendelkező budai kereskedő volt pl. Pólyák Pál budai tanácstag, aki egy időben a kakkói Michael Maidei (másként Spiss), később pedig a Fuggerek ellen is forduló Szerencsés Imre társa volt. Amennyiben nem egy hasonló nevű másik Pólyákról van szó, akkor 1490-ben a nürnbergi eredetű Haller Ruprecht budai polgár üzlettársa volt. KUBINYI 1959a. 103., 108-109., 113. p. 79. j., 114. p. 81-82J., 115.p. 130.és 132. j., 116. p. 136. j.; 1521-ben Pemfflinger Márkkal együtt az egri püspökség jövedelemkezelői: Bártfa v. lt. oki. 5062. sz. [MOL DF 217991.]; MÓL DL 23582. Leányát a bécsi polgár Hans Wurmb vette feleségül. MOL [E 15 Magyar Kamara Levéltára] Expeditiones camerales Fase. IV. fol. 494. (1554).
