Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján 385 ként iratkozik be a bécsi egyetemre, 1498-ban azonban már budai kereskedő, aki Veres Farkas, ugyancsak budai kereskedő társaként a várad-vadkerti vásáron 885 forint 40 dénár értékben ad el késeket.234 Az 1520-as években épp a Gailsam és a Kochaim családok tagjai a legtekintélyesebb budai kereskedők.235 Úgy látszik tehát, hogy Pozsony gazdasági pozícióinak romlása következtében az ottani távolsági kereskedők jelentős része, üzleti tőkéjével együtt, a fővárosba költözött. Ez a jelenség is mutatja a két város gazdasági helyzetének változását. A Magyar Királyság városaiból való beköltözésnél is érdekesebb az idegenek beáramlása. Itt két nagyobb csoportot különböztethetünk meg: a bécsieket és a nürnbergieket. Az elsőhöz tartozik dr. Kirchhaimer, az 1462/63. évi bécsi mozgalmak egyik vezetője.236 Bizonyos fokig ide sorolhatjuk az 1480-as évek végétől az 1510-es évekig tartó időszak egyik legtekintélyesebb budai polgárát, többszörös városbíráját, Pemfflinger Jánost is, noha a család Bajorországból származott. Unokatestvére azonban bécsi bíró volt, és János később megszerezte a bécsi Pemfflinger vagyont is.237 Jánosnak valószínűleg öccse volt a stájerországi Radkersburgból Budára költöző Márk, aki utóbb alkincstartó, majd egy szebeni szász családba beházasodván, az 1520-as években a szászok grófja lett.238 A Budára költöző nürnbergiekkel már korábban foglalkoztam,239 közülük Haller Ruprecht volt a legjelentősebb, de említhető még - többek közt - Mulner Arnold is.240 Mindketten a hetvenes-nyolcvanas években kerültek a magyar fővárosba. A budai német vezető rétegben más, sokszor távoli városból érkezettek is kimutathatók. Svájci volt a már említett Munich Henrik. Ugyanonnan jöttek a Sankt Gallen-i Vogelweiderek, akik otthon is a legtekintélyesebb családokhoz számítottak. Bizonyára kelet-közép-európai gazdasági kapcsolatok vették rá Vogelweider Lénárdot és testvéreit, hogy Magyarországra és Lengyelországba költözzenek, és ott képviseljék családi cégüket. (Ez különben a Hallerekre és másokra is áll.) Lénárd budai (és a jelek szerint egyben krakkói) polgár lett, de Kassán is szerzett ingatlant. A hetvenes évek elejétől van Magyarországon, kincstári tisztviselő (a kassai harmincadnál!), majd udvari szállító. Könyvkiadással is próbálkozik. Székhelye Buda volt. Halála után rokonsága Budán, Kassán és Krakkóban telepszik le. Úgy látszik, hogy a budai Vogelweider már nem vesz részt a kereskedelemben. A család legjelentősebb tagja a krakkói ifjabb 234 A pozsonyi Kochaimokra: MÁLYUSZ 1963. 174—178.p.; 1479: Schrauf 1902. 58. p.; 1498: Nagyszebeni áll. It. ALNU III. Nr. 235. [valószínűleg III. 255., MOL DF 245561.] (A Gustav Gündisch által készített és a Budapesti Történeti Múzeumban őrzött regesztát használtam.) 235 Kubinyi 1959a. 108. p.; HALLER 1962. 477-478. p. Ezeken a helyeken Gazon és Kokon néven fordulnak elő. Korábban nem vettem észre, hogy a magyar jegyzők a német Gailsamból Gazont, a Kochaimból Kokont csináltak. Így nem fogadható el az sem, amit írtam, hogy a Siebenlinder-Münich-Münzer céget teljes egészen Haller Ruprech örökölte (Kubinyi 1963-64. 89-90. p.). A Gailsamok Pozsonyból Budára jőve átvették a cég egyik részét, és ezt a Forster-örökséggel is növelték. 236 PERCER 1966. 71-72. p 237 Kubinyi 1978b. 67-87. p. 238 Uo. 70., 81-87. p.; Fabritius 1875.; GOOSS 1940. 79-94., 348^128. p. 239 Kubinyi 1959a. és Kubinyi 1963-64. p Vö. még Haller 1962. 240 Uo. 471. p. 31. j. (Természetesen sógora nem „Lukács szegedi püspök”, hanem Szegedi Lukács püspök volt.) Már 1489-ben voltak sziléziai üzletei: Scriptores rerum Silesiacarum XIV. 193. p. A 16. század elején a Thurzók, és így talán a Fuggerek budai megbízottja (dominus Mylner), aki 1500-ban és 1501 első negyedében Thurzó megbízásából összesen 1400 Ft-ot fizet ki Zsigmond lengyel herceg budai udvara eltartására. DIVÉKY 1914. 12-14. p. Ld. még 30., 36., 48., 51., 56., 59., 70., 81., 87., 92. p.
