Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján 381 riából érkező árukat Velencéből fogja beszerezni.203 Ez azt jelentette, hogy Magyarország nyugati kereskedelmét a követ püspöki székhelyének kikötője felé irányították volna. Ezt a - nyilvánvalóan irreális - tervet Horvátország Habsburg-megszállása és a török előrenyomulása még csírájában meghiúsította. Több eredménnyel kecsegtetett Andrea Gritti velencei dogé törvénytelen fiának, Lodovicónak, magyarországi kormányzósága ( 1530-34). Megkapta - elvben -Zengget is, és hazájával élénk kapcsolatban állt. Tudunk nagy sáfrányüzletéről is.204 Igaza lehetett János király káplánjának, Szerémi Györgynek, aki szerint „Gritti úr árukkal akarta ékesíteni a várost, úgyhogy nem lett volna más hasonló Budához”.205 Az olaszokhoz hasonló szerepet játszottak Budán a raguzaiak (dubrovnikiak). Azzal a különbséggel, hogy - lévén papíron magyar alattvalók - gyakran szereztek polgárjogot a fővárosban. Nemcsak olasz eredetű, de balkáni, sőt török árukkal is kereskedtek. Az aranyozott török bársony, rác damaszt vagy tafota206 gyakori Budán, és általában olcsóbbak az olasz megfelelőiknél. Természetesen ezeknek csak egy részét hozták be a raguzaiak; jött balkáni áru Erdélyen át a szászok közvetítésével, sőt közvetlenül a Török Birodalomból is az országba.207 Két jelentős raguzai említendő Budán. A „de Leon” melléknevü Raguzai István eredetileg Mátyás, majd II. Ulászló király borbélya volt, de raguzai kereskedők budai megbízottjaként is tevékenykedett, később olaszokkal került hasonló kapcsolatba. Szőlői és sáfrányoskertjei voltak a főváros környékén, később királyi uradalom zálogbirtokosa is lett.208 Ezek szerbit hajlama volt a feudalizálódásra. Nem mondhatjuk el ezt a másik raguzairól, Sankó Miklósról, aki saját kereskedőtőkéjét feudális urak pénze forgatásával is növelni tudta. Éveken át Batthyány Ferenc horvát bánnal működött együtt, aki több mint 20 000 forintot fektetett be Sankó üzletébe. Főként Velencével kereskedett, feltehetőleg azonban közvetlenül a törökökkel is. Valószínűleg ezért tartotta őt Szerémi török kémnek, aki különben azt is tudta róla, hogy Bakócz Tamás prímás szolgálatában állt. így tehát feltehetőleg nem csupán a bán, hanem az esztergomi érsek pénzét is forgatta. Egy Budán élő firenzei olasz leányát vette feleségül. 1526 után is a magyar fővárosban maradt: Pesti Gábor 1538-ban feleségét meretrix impudentissimának (igen szemérmetlen kurvának) nevezte.209 203 SZALAY 1859. 12. p. 204 Kretschmayr 1901. 50-51., 58., 85. p. Grittire újabban: SZAKÁLY [1986.]. 205 Szerémi 340. p. 206 BALOGH 1966. 1. 401., 411 , 428^(29. p.; Engel 1797-98. I. 46. p. (egy vég „deaurata de veluto Tureorum” 32 Ft-ba került, ugyanakkor egy rőf „de veluto deaurato”-t 16 Ft-ért vettek), 74. p. (itt a török áru 36 Ft), 86. p. (egy vég de Damasco Raschyanorum 5 Ft, a nem rác damaszk ára viszont színétől függően rőfönként 1 és 4-5 Ft között váltakozott: 80-82. p. Rác tafotát emlit az 1526. évi számadástöredék is: MÓL DL 24405. 207 A szászokra Manolescu 1957. 169-176. p. Már Mátyás király is adott ki magyarországi kereskedelemre kiváltságlevelet egy Rusztem nevű török „mercator” számára 1478-ban: MTAKK oklgy. 456. sz. [MOL DF 244100.] A Mátyás és II. Bajezid szultán között 1488-ban kötött szerződés a vámok megfizetése után mindkét ország kereskedői számára biztosítja a kereskedelmet a másik országában: FIazai 1955.295. p 1510-ből van adatunk arra, hogy egy török vásáron represszália címén magyar kereskedőket tartóztattak le. Wenzel 1868-78, 165. p. A törökkel folytatott sókereskedelemre vö. még: HÓVÁRI 1989.41-46. p. Ez utóbbi adatokból egyébként arra is következtetni lehet, hogy a déli harmincadoknál is jelentős forgalom volt, jóllehet legfeljebb mellékesen szoktak az ország középkor végi külkereskedelmi struktúrájával kapcsolatos számításokban előfordulni. 208 MÓL DL 26136.; Egyetemi Kvt. DA 40. sz. [MOL DF 283430.]; E. KOVÁCS 1992. 343., 346. p. Egri udvarbíró is volt: uo. 383. p. (mutató alapján) Gelchich 1887. 662-663. p.; FÓGEL 1913.43. p. Szőlő- és kertvásárlásai (ekkor óbudai várnagy is): MÓL DL 21466., 21546., 21549., 21584., 21696. Óbuda zálogbirtokosa: Kovachich 1800. 426. p ; Prot. Búd. 27. p ; KNAUZ 1863b. 85. és 89. sz. 1518-ban már halott: MÓL DL 23032. Ld. még: uo. 24077., 24372. 209 KUBINYI 1959a. 104., 114. p. 95. j.; Szerémi 47. p.; ILLÉS Y 1893. 336. p.; KUBINYI 1968b. 81-96. p.