Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján
366 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság alkalmazva arra következtethetünk, hogy a végvári katonaság 1355 vég posztóhoz jutott.58 A jajcai bánok fizetésére 1506-ban 500, 1507-ben 2800 forint értékű posztót fordítottak.59 1513/14 táján a végeken 7817 ember állomásozott, ezek is részben posztóban kapták zsoldjukat.60 Meg kell még említeni, hogy a királyi udvari katonaság (aulici) egy része is végvárakban állomásozott. Ok zsoldjukat közvetlenül az udvarból kapták. Egy részük azonban nyilván Budán tartózkodott.61 A legfontosabb végvárakban, így Temesvárott és Jajcán az „udvari huszárokat” saját kapitányok vezényelték. Ők nem szerepelnek a végvárak zsoldösszesítésében.62 A katonaság számára főként budai kereskedők szállították a posztót.63 így feltételezhetjük, hogy a főpapok, egyházi testületek és az urak, akik gyakran háztulajdonosok is voltak a fővárosban,64 itt fedezték áruszükségleteiket is. Estei Hippolit például esztergomi érseksége idején udvartartása számára az árukat nem székvárosa, hanem Buda kereskedőitől szerezte be.65 Már nem gazdaságon kívüli tényező viszont Buda és Pest gazdasági megerősödésének egy másik oka: az állat-, főként marhakereskedelem. Magyarország már legkésőbb a 14. századtól fogva exportált szarvasmarhát Nyugatra.66 Ez összefügghet a délnémet (és olasz) városok növekvő hússzükségletével,67 ami bizonyára élénkítőként hatott a hazai marhatenyésztésre. Ehhez kedvező feltételeket teremtetett a pusztásodás folyamata. Különösen a Nagyalföldön haladt előre — itt nem tárgyalható módon - jelentős mértékben. A nagyalföldi hajdúk a sok pusztán állattenyésztéssel68 foglalkoztak.69 Az egyre növekvő jelentőségű szarvasmarha-kivitelben a 15. század első negyede végétől az 1470-es évekig visszaesés mutatható ki,70 amit ezután újra fellendülés követett. A kivitelben kedvező földrajzi fekvésük és a mezővárosoknál nagyobb tőkeerejük következtében az ország közepén fekvő városok: Buda, Pest, Székesfehérvár és Szeged jutottak vezető szerephez, akik - pusztabérlettel, vagy a tenyésztőknek nyújtott hitellel - részt vállaltak a tenyésztésből is.71 Valószínűleg a 14-15. századra esik a nagy testű szürke magyar marha kitenyésztése is.72 58 Uo. Kiadva: ThallóCZY-HorváTH 1915. 178-192. p. A második forrás helyes datálása: BÓNIS 1965.1. 84. p. 29. j. 59 THALLÓCZY-HORVÁTH 1915. 208-209. p. 60 Kubinyi 1978a. 194-203. p. 61 FÓGEL 1913. 67-71. p.; FÓGEL 1917. 57-62. p. Fógel arra nem figyelt fel, hogy a többi aulicus, akik élén különben kapitányok is kimutathatók, többségben ugyancsak az udvarhoz tartozó katonák voltak, akár csak az aulici milites, illetve huzarones. (Az előbbi különben inkább udvari lovagnak fordítandó.) A rájuk vonatkozó források tekintélyes részét Fógelnél meg lehet találni. 62 FÓGEL 1917. 61. p. Ld. pl. az 1526. évi királyi kiadási naplóból egy június 19-i bejegyzést: „Eodem die subscriptis aulicis hwzaronibus ad Jayczam servientibus ad rationem servitiorum suorum distribute sunt pecunie...” MOL DL 24405. 63 Engel 1797-98.1. 43. p.; THALLÓCZY-HORVÁTH 1915. 208-209. p.; MOL DL 104635-104636. stb. 64 Pataki 1950. 239-299. p. (A budai várhegyen háztulajdonos urak adatait is tartalmazza.) 65 FÜGEDI 1981. 168-172. p. 66 JURITSCH 1907. 65-66. p. Egy nürnbergi számára Budán vásárolt magyar szarvasmarhákra (1360): SACHS 1922. 246-247. p.; Székely 1961. 318. p. 67 Adler 1962. 115-116. p.; Szabó 1950. 189-190. p. A húsfogyasztásra vonatkozó adatokat azonban óvatosabban kell kezelni: Dirlmeier 1978. 293-302. p. 68 Makkai 1957. 464-470. p. 69 Szabó 1950. 190-191. p ; Székely 1961.316-322. p. 70 Blanchard 1986. 429-433. p. 71 Ld. fenn, 69. j.; PACH 1963. 58-64. p.; Gaál 1966. 107-112. p. Budára és Pestre ld. alább. 72 BelÉNYESY 1961. 19. p.; BÖKÖNYI 1961. 90. p.; Matolcsi 1982. 265. p.
