Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban
359 OBILIS WOLFGAGI FREIBERGER VDENSIS ANNO D MDXX Az első sorkezdő O és a második sor kezdő V betűjének csak a fele van meg. A sorok részben kiegészítve és a rövidítések feloldva a következő szöveget adják ...nobilis Wolfgangi Freiberger [civis ?] Budensis anno domini 1520. Ezek szerint Freiberger nemes volt. Ezt 1514. évi oklevelének pecsétje is alátámasztani látszik. A pecsétjén címerét találjuk, amelynek sisakdíszében úgy látszik, hogy fegyveres vitéz áll. Ezek a nemes polgárok szereznek ugyan ingatlanokat, különösen szőlőket, de mégsem mondhatjuk róluk azt, hogy tőkéjüket földbe fektették volna. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy a 15. század végén és a 16. század elején a fővárosban az általános magyar viszonyokhoz képest tőkeerős polgárság élt. Egy részük olasz volt, közöttük a firenzeiek megtartották régi jelentőségüket, azonban mellettük felzárkóztak a velenceiek is. Elsősorban itáliai szövetekkel kereskedtek, de az árukereskedelem mellett banküzletekkel is foglalkoztak. Kereskedelmi hasznuk kikerült az országból. A nagy német cégek mellett - amelyek között a Fuggereké az ország kereskedelmében a legjelentékenyebb helyet foglalta el - számos kisebb nürnbergi, boroszlói és krakkói cég tartott megbízottat Budán, vagy tartotta áruhitellel befolyása alatt budai üzletfeleit. A feudális eredetű magyar tőke is érdeklődött a budai kereskedelem iránt. Mégis az idegen tőke árnyékában lassan kezdett megizmosodni a helybeli kereskedelmi tőke is. Főszerepet a posztókereskedők játszották, posztó iránt volt a behozatali cikkek között a legnagyobb kereslet, elsősorban az udvar, másodsorban a nagybirtokosok részéről, bár posztót parasztok is vásároltak. Míg a lakosság mindennapi szükségleteit textíliákból az ország határszéli kereskedővárosai elégítették ki, addig a legnagyobb tételek Budán, itteni kereskedők útján kerültek forgalomba. Különösen azóta erősödik meg Buda szerepe, amióta Mátyás idejében a kincstartóságot Budához kötik, és az udvar a Jagelló-korban majdnem állandóan Budán tartózkodik. Természetesen ez a fővárosi kereskedőtőke nem érte még el a nyugati tőke nagyságát, amelytől részben függött, és amely hasznának egy részét külföldre vonta ki; befolyással volt rá a nagybirtok kezén felhalmozódott tőke is, mégis fokozatosan erősödött, és így megvolt az adottság - ha nem következik be Buda eleste és a független Magyar Királyság pusztulása - az idegen tőkétől való felszabadulásra és a hazai tőkés fejlődés megindulására. Budapest Régiségei 19. (1959) 99-117. p.
