Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban
352 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság Ztrazemlyei György jajcai bánok 1505-től 1507-ig 3300 forint értékű posztót kaptak kézhez.125 Az udvar igen rászorult a posztóra, igen gyakran adóban is ezt kérte a városoktól.126 A kincstár ezért Budán állandó posztóraktárt tartott.127 így érthető, hogy a budai kereskedők elsősorban az udvarnak adtak el, éspedig magyar viszonylatban igen nagy összegben. Udvari szállításokkal Európa-szerte nagy, bár kockázatos üzleteket lehetett kötni, mert az uralkodók ritkán tudták vagy akarták megfizetni a felvett kölcsönöket.128 Hozzá kell tennünk, hogy az uralkodói jövedelmek - még ha összegükben fedezhették volna is a kiadásokat - azáltal, hogy rendszertelenül folytak be, sohasem voltak elegendők. Például Magyarország viszonylatában a király legfőbb jövedelemforrása a Mohács előtti évtizedekben a többnyire 1 forintos adó volt,129 ez azonban egyszerre futott be az adószedés hónapjaiban, és az év többi részében nem állott rendelkezésre. így az uralkodó a kereskedőktől többnyire hitelben vásárolt. A hitelezés egyik módja volt, hogy az uralkodó valamely jövedelemforrás terhére utalványt adott.130 Ilyen esetben sem voltak a kereskedők biztosítva, hogy pénzükhöz hozzájuthatnak, ezért akár Nyugaton, nálunk is kialakult az a szokás, hogy az uralkodóért mások kezességet vállalnak.131 Különösen alkalmasak voltak erre a városok. Ez azonban formailag csak ritkán volt kezességvállalás. A leggyakrabban egy különös ügylettel találkozunk. A kereskedő által hitelben szállított árut a kincstár nem tudta mindig kifizetni, és ez esetben gyakran utalványt adott a kereskedőnek valamely város adójára vagy valamely más, többnyire a város által bérelt jövedelemforrásra. Sokszor azonban a város az az évre esedékes összeget már kifizette a kincstárnak. Az utalvány tehát csak a jövő években válik beválthatóvá. A kereskedő az utalvánnyal együtt még egy királyi vagy kincstartói nyugtát vesz át a kincstartótól, amelyben azok igazolják, hogy a város az esetleg csak évek múlva esedékes összeget már lefizette. Ezek után bemutatja az utalványt a városnak, és amennyiben a város fizet, azt a kincstári nyugta átadásával igazolja. Bonyolultabb a helyzet akkor, ha a város még nem tud fizetni. Ilyenkor a város oklevelet állít ki, amely szerint ő az esedékes összeget a kereskedőtől kölcsönvette, és kötelezi magát annak határidőre való megfizetésére. E kötelezvény ellenében a kereskedő szintén átadja a megfizetést igazoló kincstári nyugtát. Ezek szerint a város eleget tett a kincstár iránti kötelezettségének, helyette azonban ugyanezzel az összeggel egy kereskedőnek maradt adósa. Tens ThallÓCZY-HorváTH 1915.207-209. p. Beriszló mint bán 1513-16-ban összesen 1739 Ft 70 d értékű szövetet kapott. MÓL DL 104635-6. 126 Mátyás alatt például 1481-ben Nagylucsei Orbán kincstartó kér posztót a kassaiaktól. CsÁNKl 1902. 346-347. p. stb. Vagy Ulászló alatt: 1506. december 15.: Batthyány Benedek kincstartó nyugtája Pozsony városnak részben pénzben, részben nürnbergi posztóban lefizetett adójáról. Pozsony v. lt. oki. 5237. sz. [MOL DF 243281.] 127 1510. május 25. Várday Ferenc kincstartó oklevele. Észt. kpt. m. lt. Lad. 53. fasc. 3. no 29. [MOL DF 238113.] 128 Vö. Ehrenberg 1922.1. 22. p. A legtöbb nagy cég ezen ment tönkre, mert a hitelezett összeg visszanyeréséért újabb és újabb kölcsönöket volt kénytelen nyújtani. Uo. 377-378. p. 129 Az 1494. január végétől 1495. július közepéig, az 1495-ös adó beérkezéséig, a contributióból befutott jövedelem az összes jövedelmek 62,88%-a, míg 1495. július végétől az év végéig a91,92%-a! (Az Ernusztszámadások alapján: KUBINYI 1952. 74-75. p.) 130 Még Mátyás és erőskezü kincstartója, Nagylucsei Orbán is gyakran nyúlt az utalványozáshoz (pl. 1479: sóra, Várday Aladár részére. Zichy XI. 244. p. 1488: megyei adóra Ellerbach István részére. MÓL DL 19452. stb.) - Ilyen példák kereskedőkre: ld. fenn, a Bontempire vonatkozó kimutatást, továbbá a Pólyák Pál és Maidei Mihályra vonatkozó adatokat stb. Pólyák máskor is kapott utalványt: 1515-ben a brassói huszadjövedelem terhére összesen 2000 Ft-ot fizetnek ki neki kincstári utalványra. (QuGSt Kronstadt I. 209.) Az egyik utalvány (1000 Ft-ra) fenn is maradt (MÓL DL 47108.). Ugyanakkor, ugyanitt Haller Jánosnak, Ruprecht fiának szintén 2000 Ft-ot fizetnek ki. 131 Ehrenberg 1922.1.25. p.
