Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban
Budai kereskedők udvari szállításai a Jagelló-korban 351 teleivel lefölözte a magyar polgárok hasznát. A magyar főváros kereskedői mind a két konkurens ellen harcoltak. Amikor az augsburgi Paumgartner-cég vezetője a 16. század elején Budán járt, már folyt a harc az olaszok kiváltságainak eltörléséért.119 Sokkal nehezebb volt a küzdelem a délnémet és lengyel tőke ellen. A nürnbergieknek és érdektársaiknak nyilván részük volt azoknak a rendeleteknek a kiadásában, amelyek eltiltották a magyarok állatkivitelét. Az izmosodó budai tőke ellentámadásokkal válaszolt, 1500-ban eltiltják a nürnbergieket a magyarországi kereskedéstől. Az 1504. évi törvény után is az önálló kereskedelem pártja hívhatta össze a városokat közös eljárásra.120 Az egész Jagelló-koron át váltogattja egymást a nyugati ügynök és az önálló kereskedelem pártja. Ennek kikutatása azonban külön tanulmányt igényel. Budai kereskedők és a kincstár Mindeddig a kereskedők tevékenységének leírásánál - az olaszok kivételével - csak mellékesen említettük a kincstári üzleteket. A kincstár leginkább szövetféléket vásárolt a kereskedelemtől. Míg az ország lakossága szövetszükségletét többnyire a városok országos vásárain szerezte be, a kincstárral ritkán találkozunk a vásárokon. Budának két országos vására volt: az egyik a Várban Kisasszony napján, a másik Felhévízen pünkösdkor. Pesten is két vásár volt: Miklós-napkor és Vasas Szent Péter napján.121 A külföldiek a pestit tartották jobb vásárnak.122 Nemcsak azért, mert ez volt a nyersterménypiac főhelye, hanem eladási szempontból is. A vásárok jelentőségét a külföldiek számára az adta meg, hogy akkor nem voltak érvényben a kereskedésüket megszorító rendelkezések. Noha a budai vásárok nem voltak olyan jelentősek, mégis a budai kereskedők játszották a vezető szerepet az ország gazdasági életében! Mivel magyarázható ez? Királyi számadáskönyveinkben alig szerepel a budai vásár, de amiál több adat van arra, hogy budai kereskedőktől vásárolnak, ez azonban a legritkább esetben történt vásári időszakban. A budai és Budán élő kereskedők fő üzletfele a kincstár. Fő árucikkük az olasz selyemszövet és a német vagy sziléziai posztó. Mindkettőnek legnagyobb felvevőpiaca az udvar és az udvarban élő egyházi és világi nagybirtokosság volt. A familiárisok fizetése ugyanis részben posztóban, illetőleg magasabb rangú személyeknél különféle selyemszövetekben történt.123 Különösen nagy volt a királyi udvar szükséglete. A hadsereg fizetése részben szintén posztóban történt, például az 1510-es években az országos kincstartók egyik költségvetése 5830 forint értékű posztót (illetve egyes parancsnokoknál selyemruhát) irányoz elő.124 Székely Miklós és 119 MÜLLER 1934. 200. p. Az olaszok kirablása 1496-ban is ezzel kapcsolható össze. 120 A bíró ekkor Harber Mátyás volt, az ismert nagykereskedő. MÓL DL 87628. 121 SALAMON 1878-85. II. 343., 432., 590. p. A külföldi kereskedelem Budát (Felhévízzel) és Pestet gazdaságilag egy városnak tekintette (MÜLLER 1934. 149. p.) Brodarics István királyi titkár is budainak nevezi a pesti Miklós-napi vásárt (Kassa v. It. Schwartzenbach gy. 904. sz. [MOL DF 270926.]). Hogy a pünkösdi budai vásár a valóságban Felhévízen volt, arra bizonyíték Várday Ferenc királyi kincstartó 1510-i oklevele (MÓL DL 22030.). 122 Müller 1934. 199. p. 123 Amikor Hippolit érsek 1489-ben kis tételekben vásárol szöveteket Bontempitől, mindig megadják, hogy melyik familiáris részére vették. Vö. még Engel 1797-98.1. 122. p. skk. stb. 124 THallóczy-Horváth 1915. 183. p. skk. 1495-ben - igaz, hogy csak részben posztóban - egy ízben 16 934 Ft-ot fizet ki a kincstár Kubinyi László deák distributor pecuniarumnak az aulicus katonaság fizetésére. ENGEL 1797-98. I. 153. p. stb.
