Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - A budai jogkönyvröl. Ismertetés Mollay Károly monográfiájáról
A BUDAI JOGKÖNYVRŐL Ismertetés Mollay Károly monográfiájáról A kötet a Fővárosi Tanács által megindított Budapest Története munkálatok során készült el és első kötete annak a forráskiadvány-sorozatnak, amelyben a Budapest történetére vonatkozó legfontosabb történeti forrásokat kívánja a Város a nagyközönség számára közrebocsátani. Az, hogy első kötetként éppen Buda városának középkori jogkönyve készült el, megfelel a Jogkönyv jelentőségének. Kevés középkori eredetű magyar város mondhatja el magáról, hogy akkori jogrendszeréről mindenre kiterjedő összefoglaló könyvet szerkesztettek. A jogkönyv jelentőségét fokozza az, hogy részletes adatokkal szolgál a város 15. század eleji önkormányzati jogállására, büntető- és magánjogára. Mivel pedig a tárnokszéken, városaink középkori fellebbviteli fórumán Buda vitte a vezető szerepet, a budai jog a tárnoki jog legfontosabb alapforrásává vált, és így a többi városban is elterjedt. Ez a tárnoki jog volt a magyar városi jog alapja 1848-ig, és így a budai jog végső fokon az egész feudális korszakban érvényesült. Ezt igazolják a Jogkönyv fennmaradt kéziratai is. Az eredeti példány nyilván Buda eleste után elpusztult, de róla még Mohács előtt több másolat készült más városok számára. A ma ismeretes kéziratok ezekre nyúlnak vissza. A budai jog elterjedése és jelentősége révén már önmagában is megérdemelte, hogy új, modern kiadásban kerüljön az olvasók kezébe, s még inkább megérdemelte Buda története szemszögéből nézve. A Jogkönyv már régen ismeretes. Először 1845-ben adták ki Pozsonyban, Michnay András és Lichner Pál líceumi tanárok. Kiadásuk az akkori viszonyok között mintaszerű volt, de egyrészt ma antikvár ritkaságszámba megy, másrészt Michnayék még nem ismerték az összes kéziratot. Mollay új kiadása minden tekintetben többet nyújt a réginél. Ediciós munkája mintaszerű, a történeti vonatkozásokon kívül a nyelvi különlegességekre is tekintettel van. Részletes jegyzetanyag kíséri a kötetet, amely valamennyi kézirat lectiovariánsait tartalmazza. A kiváltságlevelekből átvett pontoknál jegyzetben közli a latin eredetit is. Egyébként tárgyi jegyzetet alig találunk, ez majd a kommentárkötet feladata lesz. A kötet végén glossarium, továbbá név- és tárgymutató található. A kötet rövid bevezetése a kutatás történetét ismerteti, és kijelöli a további kutatás feladatait. Itt találjuk legérdekesebb eredményét: az előző kiadás egy olvasási hibáját kijavítva kiderült az, hogy a Jogkönyvet egy János keresztnevű ember írta. Ezt a Jánost Mollay Siebenlinder János budai bíróval azonosítja. Valószínűleg a kommentárkötet részletesebben megindokolja majd ezt az elméletet, mert a jelenlegi adatok alapján ez a megállapítás csak valószínűsíthető, de nem bizonyítható. Meg kellene állapítani, hogy nem volt-e ekkor egy János nevű jegyzője a városnak, mert véleményünk szerint valószínűbb a jegyző szerzőségét feltételezni, mint a bíróét. Hadd tegyünk a készülő kommentárkötettel kapcsolatban néhány előzetes megjegyzést. A kommentárkötet nyilván rámutat majd a Jogkönyv és az élő budai jog kapcsolatára, tehát arra, hogy a Stadtrecht paragrafusai mennyiben feleltek meg a valóságnak. A Jogkönyv szerzője megnevezi forrásait: a magdeburgi jogot, az életben levő szokásjogot és a királyi kiváltságleveleket (I. rész 1. f. 58. p.). Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a külföldről átvétel vagy akár a kiváltságlevél pontja nem maradt-e írott malaszt. Össze kell tehát hasonlítani a Jogkönyvet a fennmaradt oklevelekből kiolvasható budai joggal. Az oklevelekben állandó utalásokat találunk a város „consuetudo”-jára, szokásjogára. Külön kell választani továbbá minden külföldi eredetű jogszabályt a hazai szokásjogból számlázottaktól. Ezek a vizsgálatok a város eredetére nézve is új, esetleg meglepő eredményekkel járhatnak. A saját szokásjogi eredetű pontok túltengése például azt jelentheti, hogy a város történetében a
