Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda város pecséthasználatának kialakulása
292 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság ezért nekik a középkor végéig Buda az igazi, míg Pest csak a régi Pest. Pest aranybulláját ők vitték át magukkal, és hogy a város vezetésében ők vitték a vezető szerepet, Buda hivatalos elnevezése is igazolja. A pesti polgároknak az újbudai hegyre költöztetésével együtt járt a település nevének pesti újhegyre való változtatása. Az áttelepítésnek nyilván honvédelmi célja volt, a király máshol is a várba telepítette a városi lakosokat.210 Budát ezért nevezik castrumnak, városkapuját már 1255-ben emlegetik.211 A Várhegy azonban a telepítéskor nem volt lakatlan. Mint ahogy arra már Gerevich László rámutatott,212 az 1247^18-ban emlegetett budaújhegyi Mária-egyház, az 1255-ben építendőnek mondott Máriatemplom elődje, valószínűleg annak helyén állott, amit még az ott talált - igaz hogy másodlagosan elhelyezett-román kövek is bizonyítanak. A Várhegy lakott voltát bizonyítja egy, az 50-es évekből származó oklevél is. A támokvölgyi per első fázisában megkülönböztetik ugyanabban az oklevélben az óbudai, pestvári és a „de nova Buda”-i lakosokat.213 Pest vár ekkor már azonos a budai várral, ahogy arra Salamon is rámutatott.214 A támokvölgyi perből egyéb adatokat is nyerünk e terület történetére. Az ügy mindkét fázisában a felperességet a berki nemesek viselik, és a per tárgya egy földdarab, amely a berkiek szerint az ő Deszka nevű birtokuk, míg az alperesek a tárnokvölgyi birtok részének tartják.215 A per első, még az 50-es években lezajlott szakaszában alperesként még a királyné tárnoki népei szerepelnek, akiket a bíróság előtt a királyné népeinek budai jobbágyai, azaz tisztjei, köztük egy száznagy és egy bilotus képviselnek.216 Az ügy második fázisában már nem hallunk a királynéi népekről, az alperesek az egyes oklevelekben pestvárinak is nevezett budavári polgárok.217 A második szakaszban kiadott oklevelek már a 60-as évekből származnak, azonban csak egyet tudunk pontosan meghatározni, amely 1264. szeptember 11-én kelt.218 A polgárok élén ekkor még villicu-210 Hóman 1908. 30. p. 211 BTOEI. 57. p. 212 Gerevich 1950. 133-134. p. 213 BTOEI. 72. p. 214 SALAMON 1878-85 II. 218. p. 1. j. O ismerte fel először a tárnokvölgyi per nagy jelentőségét. Tárnokvölgy egyébként a hun krónikában a perben szereplő formában tűnik fel, és Györffy Gy. ezt is bizonyítékul használja fel a hun krónika szerzőjének megállapításánál (GYÖRFFY 1948. 176. p.). 215 A per kiadva: BTOEI. 70-74. p. 216 A legelső oklevél (BTOE 1.52. sz.) Mór nyitrai ispán és királynéi udvarbíró kiadványa. Pók nembeli Mór ezt a két tisztséget egyszerre 1251-ben és 1257-59-ben viselte (WERTNER 1893. 200., 216. p ). A per következő oklevele az 55. számú, Konrád mester és Bechend ispán bírói kiadványa. Azért keli későbbre tennünk, mert az előző oklevélben felsorolt királynéi jobbágyok közül egy már nem szerepel. 217 Pesti polgároknak a két, az óbudai káptalan által kiadott oklevél nevezi őket. BTOEI. 56., 57. sz. (itt, a per leírásánál könnyebb tájékozódás céljából nem a lap, hanem az oklevélszámot adjuk meg). A káptalan, amely magát budainak nevezte, talán nem akarta elismerni az új Budát? 218 BTOE I. 56. sz. Ezt Karácsonyi 1264-re keltezi, amely esetben szeptember 11-i dátumot kapunk (Karácsonyi 1902. 102-103. p.). Gárdonyi ezt a keltezést indokolás nélkül elveti, pedig Karácsonyi érvelése pontos és logikus. Az oklevél említi ugyanis István királynéi udvarbíró és vasvári ispánt, aki e kettős funkciót 1264-ben nyerte el. Rajta kívül szerepel Preuscilinus Henrik barsi ispán, aki viszont elesett az 1265 eleji isaszegi csatában. Ezek szerint olyan szeptemberi időpont, amidőn e két személy egy időben viselte ezt a két tisztséget, csak 1264-ben volt lehetséges. Igaz ugyan, hogy az isaszegi csatát egyes szerzők későbbre helyezik, ezekkel szemben azonban ld. Pauler (Pauler 1899. II. 536. p.) és Marczali (SZILÁGYI 1895-98. II. 536. p. 4. jegyz.) meggyőző érveléseit. Az oklevélcsoport terminus post quemje: 1258. Ez évben ugyanis az óbudai káptalan éneklőkanonokja még Áron, őrkanonokja pedig Thomas tertius (BTOE I. 64. p ). A következő káptalani névsort 1270-ből ismerjük, amikor a cantor már Miklós, a custos pedig Péter (uo. 109. p.). A tárnokvölgyi per második fázisában viszont szintén Miklós a cantor (uo. 70. p.) és Péter a custos (uo. 74. p.). Tehát a második tárnokvölgyi per 1258 után lehetett csak.
