Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság - Buda város pecséthasználatának kialakulása
274 Igazgatás, kereskedelem, mezőgazdaság pecsétje kettőspecsét, a várábrázolású oldal pedig jelmondatszerű, tehát ennek a nyugat-európai területnek pecsételési gyakorlata választ adhat arra, hogy Buda pecsétjének melyik oldalát kell előlapnak tekintenünk. Minden esetben, ha a jelmondat csak az egyik oldalra van felvésve, az a hátlapra kerül, előlap pedig a szokásos típusú. A legjobb példa erre a norvég Bergen város kettőspecsétje. Hajót ábrázoló előlapján a szokásos (Sigillum és a város neve) körirat, míg háromtornyú várat mutató hátlapjára leoninus hexametert véstek.27 A legrégibb leoninus körirat, a császári bullákon évszázadokon keresztül olvasható „Roma caput mundi...”, szintén a pecsét hátlapján található, ami - és ez szintén érdekes - mindig Róma városát ábrázolja vár vagy látkép formájában.28 Mivel a szokványos Sigillum... és a város megnevezését közlő körirat a budai pecsét címeres lapjain található, Gárdonyinak kell igazat adnunk, ez az előlap. Erre még egy bizonyítékunk van. A város a 13. század végétől használ a kettőspecsét mellett egy kisebb, egyszerű pecsétet.29 Ezt eredetileg a kevésbé fontos, illetőleg nem végleges jogügyleteket megerősítő okleveleknél használták, azonban a 15. században már a város tényleges főpecsétjévé válik, és jogilag megfelel a királyi titkos pecséteknek.30 Kör alakú, átmérője 3,6 cm. Ábrázolása a hétvágásos, háromszögletű pajzs, amelynek tetején azonban két kis ormos tornyot láthatunk. Körirata: Sigillum civium Budensium (69. ábra). Nyilvánvaló, hogy a tornyok a nagypecsét hátsó oldalának két szélső tornyát jelentik. A pecsétmezőben azonban a vágásos pajzs dominál, és a két torony szándékosan kicsire formált, tehát ez azt igazolja, hogy a város főcímerének a vágásos pajzsot tartották. Később, a 16. század elején, amikor a város használatban levő pecsétjeinek ábrázolását köbe vésték, a vágásos pajzs eredeti jelentősége elhalványodott, s a pajzsot összeszorították, hogy a tornyoknak nagyobb tér jusson (69. ábra). A nagy pecsét előlapján látható Sigillum novi castri Pestiensis körirat teljesen beillik a korabeli pecsétfeliratok közé. A városokat nem egyszer nevezik a pecséteken castrumoknak, de maga Buda városa is magát a középkor végéig okleveleiben hivatalosan ennek hívja.31 A hátlap értelmezése már sokkal nehezebb. Első közlője, Nyáry Albert az első szót SNAC-nak olvasta,32 amivel a legnagyobb zavart okozta a felirat megfejtésében. Toldy érthetetlennek tartotta,33 míg Schmall a szöveget így oldotta fel: Sigillum nactum sub conclavis Pestini castri verba seracit (A pestvári gyülekezetben nyert pecsét a szavakat megerősíti).34 Gárdonyi is elfogadta Nyáry olvasását, sőt kijelentette, hogy: „Nyáry Albert olvasása teljesen megbízható, a körirat betűi határozottan megállapíthatók.” A felirat feloldása pedig szerinte: Sigillum nacionis sub conclavi 27 Seyler 1894, 114-115. ábra,; Ewald 1914. 33. t„ 10-11. kép. 28 Ewald 1914. 223.; Erben 1931a. 29 Első nyomát egy 1326-ból való oklevelén találjuk (MÓL DL 2350.), de már 1295-ben megvolt. A BTOE I. 290—291. p. közölt oklevél eredetije (Veszpr. püsp. lt. Épp. Decimae Budenses. 5. [MOL DF 200052.])-szemben Gárdonyi állításával - meg volt pecsételve. Dr. Horváth Konstantin püspöki levéltáros szíves közlése értelmében (amiért ezúton is hálás köszönetét mondunk) a hátlapon látszik még a kör alakú pecsét nyoma, és mérete megfelel a későbbi titkos pecsétnek. 30 Ld. a tanulmány végét. 31 János király 1538-ban Buda javára kiadott aranybullájában is kifejtette ezt. Eredetije a Fővárosi Levéltárban volt, de onnan elveszett. Másolata: PODHRADSZKY é. n. II. 777. p. Külföldi példák is vannak, pl. Auriac, Pézenas stb. városokat is castrumnak nevezik a pecséten: DOUËT D’Arcq 1863-68. II. 5612., 5663. stb. sz. 32 NYÁRY 1886. 78. p.; Ghyczy 1912. 34-35. p. Igen helyesen versnek tartotta a feliratot, azonban nem látván a pecsét eredetijét, ő is a SNAC olvasást fogadta el, amit Signatra oldott fel. 33 Toldy 1896. 5. p. 34 Schmall 1896.4. p.
