Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)

A királyi székhely és a főváros - A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a királyi jövedelmek szétválasztására

264 A királyi székhely és a főváros a híve élesen támadta Bornemisszát. A vámagyság már hamarább bárói officiummá vált. Ak­kor, amikor a Jagelló-kor elején Ráskai Balázs udvarbíró és várnagy főkamarás, majd tárnok­mester lett, az udvarbíróságról ugyan lemondott, de vámagyságot megtartotta. Utódaiul is csak bárókat neveztek ki.176 János király alatt az egyesített udvarbíróság és vámagyság már az or­szág bárói közé számított: legalábbis a király egyik privilegiálisában a következő bárók vannak feltüntetve: Gritti kormányzó és kincstartó, Bánffy János nádor, Werbőczy főkancellár, Nádasdy alkormányzó, Athinai Simon budai provizor és vámagy, valamint Bekényi Benedek személynök.177 Ezáltal a király szempontjából megszűnt az értelme a kincstartóság és a provizoratus különválasztásának. Ferdinánd ezt azzal oldotta meg, hogy a várnagyot és provi­­zort a kincstartó elnöklete alatt működő kamarába osztotta be tanácsosként, a kincstartónak így megnövekedet hatalmát pedig a kollegiális szervezettel korlátozta. János király viszont uralko­dása végén Fráter György személyében egyesítette a kincstartóságot, vámagyságot és udvarbí­róságot. Előtte nyilván Fráter György személye látszott garanciának a kincstartóság bárói befolyás alá kerülésével szemben. A további fejlődést Buda eleste akadályozta meg. FÜGGELÉK A BUDAVÁRI UDVARBÍRÓK NÉVSORA Parlagi László 1458. szeptember 19-1461. május 8. (Észt. kpt. m. lt. Lad. 45. fasc. 6. nr. 10. [MOL DF 237513.]; MÓL DL 15579.) Középnemesi származású, utána nándorfehérvári (1461. augusztus 17. Észt. kpt. m. lt. Lad. 26. fasc. 3. nr. 4. [MOL DF 236426.]), majd nagyszombati kapitány. (1463. július 4.: MÓL DL 44688.) Besenyői Bertalan deák 1462. április 20-1463. augusztus 30. (MÓL DL 45042- MÓL DL 15868.) Kisnemesi származású, utána kincstartó lett, (1. még KUBINYI 1957. 29. p.). G áj i Horváth Gergely 1464. szeptember 14-1465. április 13. (IVÁNYI 1910.1. 1546.sz.; MÓL DL 16186.) Középnemes, előtte diósgyőri várnagy, provizoratusa idején egyúttal budai vámagy is. Czoborszentmihályi Czobor Mihály 1467. január 18. (MÓL DL 16470.) Volt familiárisa Or­szág Mihálynak (1437: MÓL DL 14738., Fügedi Erik szíves közlése), Mátyás uralkodása elején budai vámagy, tekintélyes középbirtokos nemes, aki Parlagival közösen szerez bir­tokokat. (Pl. MÓL DL 15240., 15607. stb.) Ld. még rá és birtokaira: DUDÁS 1894. 28. p. Enyingi Török Ambrus 1468. november 2. (TELEKI 1852-63. XI. 355. p.) Középnemes, akinek élete tipikus példája a familiáris-karriernek. Először az Újlaki család familiárisaként vár­nagyi tisztet visel (MÓL DL 15268., 15552.), majd átlép a Kanizsaiak szolgálatába: szin­tén várnagy lesz (1461 : MÓL DL 15624.), nem mulasztva el közben a birtokszerzést sem (MOL DL 15630.). Csak rövid ideig marad a Kanizsaiaknál, mert már a következő évben a királyi udvar familiárisa (1462: MÓL DL 88382.). Itt rangban emelkedik: a király Sop­ron városkapitányává nevezi ki, azonban úgy látszik panaszokat adnak be ellene, amiért 176 Ld. a Függelékben. 177 1531. január 9: PETTKÓ 1889. 310. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom