Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a királyi jövedelmek szétválasztására
252 A királyi székhely és a főváros zető polgároknál. Ezért törekedtek megőrizni conditionariusi mivoltukat. Amennyiben tényleg fizettek cenzust, ezt csak a provizor szedhette be, mert a kincstartói számadáskönyvekben nincs rá nyom. Bizonyos mértékben az udvarbíró alá tartoztak még más királyi conditionariusok is, így például a Duna menti Oroszi nevű falvakban élő oroszok (az oklevelekben többnyire rutének). Ők voltak a király ajtónállói, és így conditiójuk szerint az ajtónállómester, illetve helyettese irányította őket.90 Az általuk lakott falvak azonban a visegrád—dömösi uradalomhoz tartoztak, és így földjeik ügyében a budavári udvarbíró volt illetékes, aki valóban gyakorolta is illetékességi jogkörét.91 Hasonló volt a szakácsok helyzete is. A királyi udvarban a Somogy megyei Szakácsi nevű falvakból, továbbá Vidről származó szakácsok dolgoztak, akiknek felettese a sáfár mint a konyha és a királyi élelmezés feje volt.92 Ezek a szakácsok kis birtokaikon általában nemesként éltek, előfordult, hogy nyolc holdnyi szántóföld ügyében megmozgatták a teljes kancelláriai és hiteleshelyi apparátust.93 A szakácsmesterséggel összefüggő ügyekben a sáfár ítélőszéke ítélkezett felettük. A sáfár nemesi bírótársakkal vette magát körül.94 Valószínűleg az udvarbíró familiárisa volt, legalábbis egy 1526. évi oklevél ezt igazolja,95 és így a sáfáron keresztül a szakácsok is a provizor fennhatósága alá tartoztak. Földjeik ügyében amúgy is az udvarbíró volt illetékes: ő a relator egy szakácsi fiúsítás ügyében kiadott királyi oklevélen.96 Ugyanez lehetett a helyzet a szintén conditionarius Veszprém megyei szentgáli, nempti és horhi királyi vadászok esetében. Vámmentességi kiváltságaik ügyében a király a budavári udvarbíró relatiójára ad ki oklevelet.97 Olykor egy-egy udvarbíró tisztén kívül más, eddig fel nem sorolt uradalmakat is irányított. Amikor például az 1460-as évek közepén az addigi diósgyőri vámagy, egyben Borsod és Gömör megyék főispánja,98 Gáji Horváth Gergely udvarbíró lett Budán, régi tisztségeit is megtartotta.99 Horváth diósgyőri vámagysága éppúgy perszonális unió volt csak az udvarbírósággal, mint Parlagi idején az óbudai. Diósgyőr a továbbiakban általában királynéi birtok. Talán állandóbb kapcsolatra gondolt Mátyás az udvarbíróság és a Hunyadi családi uradalmak egy része között. Szilágyi Erzsébet és Mátyás halála között ugyanis a király például a debreceni uradalmat, amelyet addig édesanyja birtokolt100 az udvarbíróra bízta. Már 1484 elején utasítja a király Tankházi udvarbírót és annak debreceni officialisât, hogy ne sértsék meg a város bírósági kiváltságait.101 A következő években a fontos debreceni vámhelyen102 szedett vám 90 Vö. pl. az udvartartással foglalkozó munkákat, így CsÁNKl 1884. 40. p.; CSÁNKI 1890-1913.1. 93. p. 91 Vö. MÓL DL 21370., 21493. 92 CSÁNKI 1884. 38-39.; FÓGEL 1913. 135-137. p.; FÓGEL 1917. 125-127. p.; SOLTÉSZ 1905. 72-74. p. 93 Vö. pl. MÓL DL 15579., 15582., 15827., 23767. stb.; CSÁNKI 1890-1913. II. 579-780., 656. p. 94 1471: MÓL DL 17328. 95 MÓL DL 47684. 96 1461: MÓL DL 15579. 97 1484: MÓL Fényképgyűjtemény. Szentgáli ref. egyh. lt. [ma VeML ME 74. sz., MOL DF 282709.] Vö. CSÁNKI 1890-1913. III. 234., 243., 252. p. 98 Pl. 1461: MÓL DL 15478., 44984—5.; 1462: Sátoraljaújhelyi Áll. Lt. [ma Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár. Sátoraljaújhelyi Fióklevéltár] Meczner cs. lt. Korláth. Fase. XXX. nr. 4. [MOL DF 248023.] (mint gömöri főispán.); MÓL DL 15763. (borsodi főispán.) 99 1464: IVÁNYI 1910.1. 1546. sz. 100 Pl. 1462: IVÁNYI 1910.1. 1397. sz.; 1466: uo. 1650. sz. stb. 101 Herpay 1916. 210. sz. 102 Kubinyi 1963a. 192. p.
