Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a királyi jövedelmek szétválasztására
250 A királyi székhely és a főváros A bácsi törvények szerint a tatai és komáromi uradalmak is az udvarbíróhoz tartoztak. Ennek előzményeit szintén ki tudjuk mutatni, ugyanis például az 1460-as években a komáromi várnagyok Horváth Gergely budavári provizor parancsára és akaratából követnek el hatalmaskodást, majd két héttel később magát Horváthot nevezik meg várnagynak.74 Horváth utódai és a későbbi tata—komáromi várnagyok közötti familiáris kapcsolatot egyenlőre tudjuk igazolni, sőt a Jagelló-korban már bizonyosra vehetjük, hogy a két vár függetlenedett az udvarbíróságtól. Egy 1500. május 15-én kelt oklevélben ugyanis felsorolják a teljes királyi tanácsot (az ún. „tágabb” királyi tanácsot75), és itt - bár Kubiny i László budavári provizor után de az ítélőmesterek előtt - említik Korlátkői Osvát tatai és komáromi várnagyot.76 Amennyiben Korlátkői Kubinyi familiárisa lett volna, nem tüntették volna fel nevét egy ilyen fontos oklevélben. (A visegrádi várnagy nem szerepel!) A törvény említi azt is, hogy a vár fenntartására az udvarbírónak meg kell szereznie a budai és szerémi tizedeket is. A tizedeket gyakran adták bérbe az illetékes egyházak a királynak, bár a jelek arra mutatnak, hogy ez nem mindig önszántukból történt. 1464-ben például utasítja az uralkodó a provizort, hogy a (Sasadhoz tartozó) újmáli és gombamáli szőlők dézsmáját, amelyet korábbi parancsára Budára szállítottak, adja meg az érseknek, vagy ha a várnak szüksége van a borra, fizesse meg az árát.77 1483-ban Mátyás a budai vár eltartására lefoglalt budai és germendi bor- és gabonatizedeket csak azért adatja vissza a veszprémi püspöknek, mivel annak a török ellen kell fegyverkeznie.78 79 Később is gyakran a király szedeti be - bár tekintélyes bérfizetés ellenében - a budai bortizedet. A bérösszeg nyilván így is alacsonyabb volt a tényleges bevételnél.76 Hasonlóképpen bérelte az uralkodó a szerémi tizedeket is.80 A bért a kincstár fizette ki ugyan, a tizedeket azonban úgy látszik, hogy a provizorok szedték. Kincstári kezelés esetén ahogy a bérfizetésre van, úgy a kezelésre is kellene találnunk adatokat az Emuszt-féle 1494-95. évi számadáskönyvben. (Mivel nem mindig a király szedette be a dézsmát,81 hozták a törvényt.) Az udvarbíró nemcsak azokat a jövedelemforrásokat kezelte, amelyek a törvényekből ismeretesek, hanem hosszabb-rövidebb ideig egyéb jövedelemforrásokat is kezelt. Első helyen említendők a budai várnagytól átvett, és az egykori kis budai vártartományhoz tartozó javak. A budai vár alá ugyanis királyi conditionariusok voltak rendelve, akik az uralkodónak, helyesebben a várnak bizonyos meghatározott jellegű munkajáradékkal tartoztak. Ilyenek más vá74 1 465: MÓL DL 16186., 50534. 75 Szemben Szilágyival (SZILÁGYI 1930.), véleményünk szerint inkább Schiller Bódognak (SCHILLER 1900. 33. p.) van igaza, és meg kell különböztetni egymástól a tágabb királyi tanácsot a szorosabb értelemben vett tanácstól. Szilágyi a fentebb ismertetett (35. j.) elmélete miatt, amely szerint a relatorok és a tanácstagok azonos személyek voltak, vetette el a kettős tanácsot. A Schillerrel szemben felhozott érvei (39^10., 66. p. 106. j.) semmitmondók. Fő érve (106. j.), hogy a tágabb királyi tanácsnak rendszertelen összegyűléséből „igen hátramaradottnak tűnhetnék föl az egész magyar kormányzat”, nem igényel cáfolatot. A kérdés részletes indokolására más alkalommal kívánunk visszatérni. Az azonban más kérdés, hogy Schiller „tágabb királyi tanács” elnevezése szerencsés kifejezése-e az összes prelátusok, bárók és köznemesi tanácsosok összejövetelének. 76 MÓL DL 46520. 77 MÓL Ft. Észt. kpt. m. lt. Lad. 45. fasc. 7. nr. 15. [MOL DF 237542 ] 78 Székesfehérvári püsp. és kpt. lt. oki. [valószínűleg 4. sz., MOL DF 272116.] 79 1494-95: ENGEL 1797-98.1. 151., 162., 163. p. stb. 80 1 494-ben 2500 ft-ot fizettek bérként: uo. I. 43. p. 81 Olykor a tulajdonos egyház szedette: vö. pl. a veszprémi püspökség fennmaradt dézsmalajstromait: 1505: Budai bortizedjegyzék 1505.; 1510. körül: Budai bortizedjegyzék 1510.
