Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - A budai vár udvarbírói hivatala (1458–1541). Kísérlet az országos és a királyi jövedelmek szétválasztására
A budai vár udvarbírói hivatala (1458-1541) 243 bűző hivatalainak jövedelméből (és csekélyebb Fugger-kölcsönből) a krakkói építkezések kiadásait, és - legalábbis tekintélyes részét - az udvartartás költségeinek.14 Három különböző ország példáján mutattuk be, hogy a feudális Európában nem volt szokatlan az államkincstártól többé-kevésbé független kincstár megléte. A továbbiakban tehát azt is vizsgálnunk kell, a budai provizoratus szerepe mennyiben volt analóg ezekkel, mi volt a tényleges hatásköre, gazdasági és politikai jelentősége. A budai provizoratus kialakulása és hatásköre A provizoratus latin elnevezése, a provisor curiae castri regii Budensis, a 15-16. századi magyar nagybirtok szervezetére utal. A nagy birtoktesteket ugyanis váruradalmakban szervezték meg, amelyeket a földesúr képviseletében az uradalom központját képező vár várnagya igazgatott. A tekintélyes létszámú uradalmi személyzet között a gazdasági irányítás a várnagy alá tartozó, magyarul udvarbírónak nevezett provisor curiae hatáskörébe tartozott.15 Ezek szerint feltételezhetnénk azt, hogy a budai vártartomány gazdasági igazgatásának élén álló tisztviselő hatáskörét terjesztették ki 1518-ban a legfontosabb királyi uradalmakra. Ezt a feltevést - legalábbis ebben a formában - azonban el kell vetnünk. Míg budai várnagyra ugyanis már a 14. századból vannak adataink,16 az udvarbíró csak a 15. század közepén jelenik meg forrásainkban. Nem tekinthetjük ezt véletlennek, ugyanis minden jel azt mutatja, hogy a budai várhoz nem tartozott vártartomány. A várossal délnyugatra szomszédos Sasad egészen Mátyás koráig a visegrádi vártartományhoz tartozik, más szomszédos birtokok a királynéi Óbuda tartozékai.17 Feltehetően először a király egyéb jövedelmeiből fedezték a budai vár és személyzete költségeit, csak Zsigmond kísérelte meg - bizonyára a belső viszályok miatt - birtokcserékkel és elkob14 LASZCZYNSKA 1952. és LASZCZYNSKA 1955. Az előbbi számadáskönyv Boner helyettesének, Melchior Czyrzowski krakkói viceprokurátornak a Bonertől felvett és a krakkói vár építésére 1535-ben fordított összegekről vezetett elszámolása, míg a második Boner 1545-ben vezetett teljes bevételi és kiadási számadása. Itt is szerepelnek az akkori viceprokurátor számára a krakkói építkezésekre folyósított összegek, azonban csak globálisan (96. p.). Boner különben, úgy látszik, közvetlenül magának a királynak számolt el (2., 21. p.). 15 SiNKOVics 1933.6., 16,29. p. stb. KubinVi 1963c, 380. p. A provizor szó önmagában utal arra, hogy az udvarbíró elsődleges feladata nem az egyébként többnyire a várnagy által gyakorolt- úriszéki joghatóság gyakorlása, hanem gazdasági. Mégis, ahogy ezt Sinkovics (SlNKOVICS 1933. 29. p. 167. j.) kimutatta, nevezték latinul iudex curiae-nek is, ami a magyar udvarbiró kifejezés szó szerinti fordítása. A két elnevezés (provizor és udvarbíró) azonosságát jól mutatta az 1525. évi hatvani országgyűlésről készült német nyelvű feljegyzés, amely az országbíró (iudex curiae regiae) tisztségét a magyarnak megfelelő „Landtrichter Ampf’-nak, míg a provizoratust éppen magyarul „Vdwarbyro ampt”-nak nevezi. ENGEL 1797-98. II. 47. p. A budavári udvarbírók hiányos névsorát összeállították a Mátyás- és Jagelló-kori udvartartással foglalkozó munkák: CsÁNKl 1884. 30-32. p. (Bár tudja, hogy a budai várnagy és budai udvarbíró nem azonos, fogalmazása félreérthető.) FÓGEL 1913. 57-59. p.; FÓGEL 1917. 47-48. p. Fógel igen helyesen teljesen különválasztja a castellanust a provizortól. Az udvartartással foglalkozó tanulmányok ugyan igen szorgalmasan összegyűjtötték az udvarbíróságra vonatkozó adatoknak jelentős részét, azonban hatáskörük alakulásával lényegében nem törődtek. Ezen a téren viszont figyelemre méltó eredményeket ért el SZILÁGYI 1930. 51-52. p. Sajnálatos módon azonban teljesen összekeverte a várnagyot és az udvarbírót. Újabban rövid összefoglalás: K.UBINYI 1957. 26. p. 16 Bártfai Szabó 1938.69. p. (1356. évi adat; megjegyezzük azonban, hogy bizonyos okok alapján nem tartjuk lehetetlennek, hogy az adat nem Budára, hanem Óbudára vonatkozik.) A 15. sz. elejétől már rendszeres adataink vannak a várnagyra. 1403. jún. 28: ZsO 11/1. 2520. sz. 17 Kovachich 1799. 531-2. p.; Gárdonyi 1945.381. p.; Bártfai Szabó 1938.440-441. p.; vö. méguo. 601. sz.
