Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - Buda, Magyarország középkori fővárosa
Buda, Magyarország középkori fővárosa 233 III. Frigyes császár kezéből még nem került vissza Magyarországra. Bár Podjebraddal sikerült megegyezni, így az új magyar uralkodó hazatérhetett, ám a Szent Koronával még nem lehetett megkoronázni. Magyarország irányítói érdekes módon nem az I. Ulászló koronázásakor alkalmazott módszert követték, akit Szent István fejereklyetartójáról leemelt koronával avattak királlyá, hanem teljesen új utat jártak. Ami a megdöbbentő, hogy ez sikeres volt, Mátyás királyi hatalmát nem vonták kétségbe, igaz - ahogy azt Werbőczy leírta -, az 1464-es koronázása előtt kiállított kiváltságleveleket csak akkor fogadták el a bíróságok, amennyiben azokat az uralkodó a koronázás után megerősítette.26 A Csehországból hazaérkezett új király budai bevonulását Bonfíni a következőképpen írja le. A Budához közelítő király elé vonultak a főpapok, mágnások, nemesek, a városbíró tisztségviselőivel, valamennyi papi testület a szentséget hordozván, egyházi énekeket énekelve, továbbá az egész nép, amely tapsolva, kiáltozásokkal üdvözölte az új királyt. Jöttek a zsidók is, Mózes tábláit hordozva, és az elsők közt köszöntötték az uralkodót, kérve kiváltságaik megerősítését. A városkapunál a polgárok fogadták Mátyást, aki a bíró kérésére megesküdött, hogy kiváltságaikat sohasem fogja megsérteni. Ezt az új király, Mátyás megígérte - mielőtt beengedték volna a várba - a főpapoknak és a főuraknak is. A városba érve a Nagyboldogasszonytemplomba vezették. Amikor a városháza előtt elhaladt, az ott őrzött foglyokat szabadon bocsátották. A templomban hálát adott az Istennek és a Boldogasszonynak, akinek oltalma alatt áll Magyarország, valamint megígérte, hogy a „szent jogokat” megtartja. Innen a királyi palotába vezették, közben a város sikátoraiban, utcáin és piacán tapsolva ujjongott a nép. Amikor a palotában leült, az ország ügyei intézésére fordította gondját.27 Részletesen ismertettem ezt a megdöbbentően színes leírást, amely egy előre megkomponált rend alapján több részben lezajlott eseményről tudósít minket. A kiváltságok megtartására tett királyi eskü, illetve a kiváltságok megerősítése érdekes módon a zsidókkal kezdődik, esetükben azonban még nincs esküről szó. Sorrendben Buda városa, majd a főpapok és főurak kiváltságaira, végül a „szent jogok” megerősítésére tett eskü következik - utóbbi a templomban. Ez így logikus is: a legalacsonyabb rangúaknak tett eskütől a legmagasabb méltóságok kiváltságainak megerősítéséig tartott a ceremónia. Zavart csak az okoz, hogy a főpapoknak és főuraknak tett eskü Bonfíni szövege szerint a várba való belépés előtt történt, az viszont időrendben a templomi esemény után következett csak. A hármas eskün kívül fontos az egyházi hálaadás, ide értve a Mátyás által különlegesen tisztelt Boldogságos Szüzet, Magyarország patrónáját.28 A ceremóniában szerepe van a népnek és a fővárosi papságnak. Egyházi körmenet fogadja az uralkodót, akit a nép „acclamatió”-ja, helyeslő közfelkiáltása kísér. Bonfíni azt sem zárja ki, hogy az új király körüllovagolta a várost, hiszen az utcákon és piacon megtapsolták. Már bizonyos fokig uralkodói ténykedés a foglyok elbocsátása, az általános amnesztia. Az egész ünnepség pedig azzal zárul, hogy a király megesküszik a kiváltságokra, majd az összes társadalmi réteg: az egyházi rend, a főurak, a nemesek, a városi polgárság, a köznép, sőt a zsidók által is királynak elismert Mátyás a palotában leül, és államügyeket intéz: azaz átveszi az uralkodást. Ebben az 1458. február 14-én lezajlott budai színjátékban - mert ez az volt, mégpedig pozitív értelemben - két dolog keveredik: a koronázási rítus azon elemei, amelyekhez nincs szük26 Tópart. 326. p. (II. rész, 14. cím, 47. §) 27 Bonfíni I. 216-217. p. (Decas III. Liber IX.; 152-160. p.). 28 Mátyás különös tisztelete a Boldogságos Szűz, Magyarország patrónája iránt: K.UBINYI 1999b. 335-339. p. Itt azonban ezt az adatot nem idéztem.
