Kubinyi András: Tanulmányok Budapest középkori történetéről I. - Várostörténeti tanulmányok 11/1. (Budapest, 2009)
A királyi székhely és a főváros - Buda, Magyarország középkori fővárosa
BUDA, MAGYARORSZÁG KÖZÉPKORI FŐVÁROSA A „főváros” kérdésnek hatalmas irodalma van. A téma tanulmányozásakor figyelembe kell még vennünk a „székváros”, a rezidencia fogalmát, amellyel az elmúlt másfél évtizedben a nemzetközi tudomány szintén sokat foglalkozott. A két fogalom ugyan gyakran fedi egymást, de nem mindig, így megkülönböztetendő egymástól.1 Az újabb magyar történetírás arra mutatott rá, hogy a magyar államalapítást követő időben a fővárosi jelleg egy, az „ország közepének” (medium regni) nevezett tájegységben összpontosult, s az ennek a szélét képező három város, Esztergom, Székesfehérvár és Óbuda között oszlott meg. A központ Óbudáról Budára helyezése után is maradtak bizonyos fővárosi funkciók a másik két városban: Esztergomban székelt az érsek, aki a középkor végén Magyarország prímása volt, és „született” pápai követ, Székesfehérvár pedig a koronázó- és királyi temetkezőváros maradt.2 3 A magyar „medium regni” tájegység jelentőségét a nemzetközi szakirodalom is felismerte.’ Mint ismeretes, Buda csak a 15. század elején vált véglegesen (a török hódításig) királyi rezidenciává, ezért kérdéses, hogy milyen mértékben beszélhetünk addig róla mint fővárosról.4 Jelen tanulmányomban a fővárosi jellegre vonatkozó utalásokból - amelyek különösen bizonyos fontos események alkalmából mutatkoznak meg -, valamint a budai polgárság önértékelésből indulok ki, hogy a végén választ adhassak a fenti kérdésre. A 14. század elején Buda kétségkívül székvárosként fordul elő a forrásokban. Az Anonymi Descriptio Europae Orientalis című forrás 1308-ban Budát Magyarország székvárosának és az egész ország legnagyobb városának nevezte.5 Ugyanebben az évben I. Károly arról írt, hogy az ország kormányzását átvéve fővárosába, Budára jött főpapjaival és báróival együtt.6 A két adat nem egészen ugyanazt jelenti. Feltűnő, hogy a külföldi forrás nem „sedes regis”-nek vagy „regia”-nak, tehát nem királyi székhelynek, hanem az ország „székének” nevezi Budát. Más a probléma a „civitas principalis” kifejezéssel, amit valóban fordíthatunk fővárosnak. Csakhogy ez csupán egy városkategória, ahogy ez az 1405-ös városi dekrétumból is kiderül, amely megemlíti a „civitates principaliores”-eket, azaz a „főbb” városokat.7 Ez a városkategória megvolt a hazánkkal oly rokon fejlődésű Lengyelországban is: a középkor végén a legfontosabb városokat tartották „civitates principales”-nek; a lengyel történészek hat várost sorolnak közéjük.8 1 A korábbi szakirodalom jelentős részét idézi és a problémát jól bemutatja: Engel-Lambrecht 1995. 11-31. p. [A tanulmányhoz tartozó illusztrációk: 17-20., 110. ábra. - A Szerk.] 2 A „medium regni” fogalmat Kumorovitz L. Bernât ismerte fel: Kumorovitz 1971.7-57. p. A kérdés összefoglalása: Medium regni; Kubinyi 1996a. 5-8. p.; Györffy 1997. 223. p. 3 Neitmann 1990.41-12. p.; Eberhard 1995.281. p. 4 A kérdésnek nagy irodalma van. Vö. GÁRDONYI 1944. 219-231. p. Az addigi kutatást a 90-es évek elejéig összefoglalták a BlEGEL 1991. katalóguskötetben megjelent tanulmányok. Ld még a 2. jegyzetet. 5 Györffy 1963-98. IV. 606. p.: „...ubi est sedes regni, que est maxima civitatum [...] in tota Vngaria”. 6 Uo.: „...susscepto regni nostri gubernaculo in Budensem civitatem nostram principalem [...] venissemus”. Vö. Ladányi 1980. 464-465. p. 7 Ladányi 1980.467. p. 8 Bogucka-Samsonowicz 1986.106., 120. p.
